"DOLGOZUNK EGÉSZ ÉVBEN MINDEN NAP AZÉRT, HOGY MINDIG LEGYEN ELEGENDŐ ÉS KEDVÉRE VALÓ ENNI- ÉS INNIVALÓJA, BIZTONSÁGOS SZABAD MOZGÁSTERE, TÉLI SZÁLLÁSHELYE, GULYA: AMINEK SZERVES TAGJA, ÉS VIRRASZTUNK MELLETTE MIKOR ELLŐS, MIKOR BETEG, EGY SZÓVAL: EGYÜTT ÉLÜNK VELÜK."

HÍREK A TANYÁRÓL

Hiszem, ha a gazda igazán az állattól kapott adományként éli meg, amikor eladja a húsát, szőrét, akkor nem hallgatja el diszkréten a nevét, hanem inkább elmeséli, hogy milyen is volt éltében, hogy hány kaland, öröm, sírás kötődik hozzá, hogy valóban a vevő is érezze, hogy amit eszik, annak mi az értéke és mi az ára...

Ezért szeretném veletek megosztani, ami velünk és az állatainkkal történik itt a tanyán.

2019.02.07 08:38
Társakat keresünk a gazdaságba


Úgy érzem, hogy az elmúlt közel 17 évben Péter, a férjem, és én létrehoztunk közösen valami értékeset Keszegen, amit ma Csenderes Biodinamikus Gazdaságnak nevezünk.
(Régebben még a gyerekek is nyakig benne voltak, még ha kicsik is voltak, no meg azok a munkatársaink, akik fizetett alkalmazottként dolgoztak velünk az elmúlt évek alatt.)

Lassan-lassan nagykorúvá válik a gazdaság… Úgy érezzük, hogy eljött az idő, hogy a gazdasági,fizikai kényszerek és belőlünk fakadó új igények mentén elkezdjünk annak működését átalakítani,kiterjeszteni, végső esetben leépíteni.

A kezdetekkor az alap koncepció egy családi gazdaság volt, ám ez több generáció együttes munkáját igényelné, amire a gyerekeink jelen életkorukban nem hajlanak, a szüleink, testvéreink és egyéb rokonaink már a kezdetekkor kijelentették, hogy ők nem kívánnak ehhez a kezdeményezésünkhöz csatlakozni.
Kicsit megöregedtünk, Péter rokkantsága is visszavesz a régi lendületből, be kell látnunk, hogy ebben a formában, ahogy most gazdálkodunk, még maximum pár évig tudjuk folytatni.

Felmerült bennünk egy „mentő ötlet”,
- ami a gazdaságban elért eredmények folytatására ad reményt (jelenleg a gazdaság majdnem teljes területe átállt bio és Demeter tanúsítású, marháink és baromfiaink is bio ellenőrzöttek), és
- aminek működési formája „jövőbe mutató lehet” (vagyis, ha sikerül megvalósítanunk,és működtetnünk, ez esetleg majd más hasonló kezdeményezések mintájává is válhat.)
Az ötlet még csak körvonalazódóban van, nem kiforrott, de valamiféle közösségi együttműködést szeretnék társakkal létrehozni. Mindhárom szó fontos:
- KÖZÖSEN/KÖZÖSSÉGKÉNT
- EGYÜTT/EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN
- TÁRSAKKAL (nem alkalmazottakkal)

Így hát első próbálkozásra olyan társakat keresek, akik velünk együtt tovább hordoznák ezt az iniciatívát, akik ötleteikkel, tetteikkel segítenék éltetni, tovább fejleszteni, átalakítani, ami itt az
évek alatt megszületett.
Várjuk olyan emberek jelentkezését, akik csatlakoznának egy alapító csapathoz, mely a célok kitűzésére és a kezdeti lépések megtételére jönne létre!

„Elvárások” a leendő csapattagokkal kapcsolatban:
o legalább minimális ismeret a biodinamikus gazdálkodásról és/vagy az
antropozófiáról (Rudolf Steiner elveiről)(Nem antropozófus elméleti tudósokat keresünk, csak olyanokat, akiktől ez a szemlélet minimum nem idegen)
o legalább minimális ismeret és/vagy gyakorlat növénytermesztésben
és/vagy állattartásban (Nem kell diploma, végzettség, sok év szakmai tapasztalat, csak annyi, hogy már
csináltál valamit a földdel, vagy valamilyen állatfajjal, hogy ne legyen minden teljesen idegen,
De persze az is nagyon jól jönne, ha egy-egy szakterülethez nálunk
hozzáértőbbek, tapasztaltabbak is bekerülnének a csapatba, mert sok téren még nagyon hiányos a tudásunk, tapasztalatunk és ennek köszönhetően van mit fejleszteni a gyakorlatainkon
o fizikai munkaképesség, dolgozni akarás
o az együttműködés, közös munka módjának kialakításában való részvétel (ez kezdetben több, később kevesebb közös együttgondolkozós alkalmat jelentene)
o tettvágy, lelkesedés
o elkötelezettség minimum egy termelési évre (kora tavasztól késő őszig)
o rendszeres tényleges munkavégzés a közösen meghatározott cél érdekében (nyáron max. 2 hét szünettel) itt a gazdaságban
o nem elegendő jó ötleteket hozni, azokat meg is kell valósítani!
Jelenleg a gazdaságban a minimális működés fenntartásához 9-10 hónapon át még legalább heti 4-6 embernapnyi plusz munkaerőre lenne szükség a meglévőkön felül,de mi ezt nem egy új fizetett alkalmazott felvételével kívánjuk megoldani, hanem több csatlakozó tagra vágyunk! Úgy képzeljük, hogy olyanok is csatlakozhatnak, akik pl.csak heti 1-2, vagy kéthetenként 1 napot dolgoznak itt. A hangsúly a rendszerességen,
kiszámíthatóságon van. Alkalmi segítőinknek fogunk Tanyasikát hirdetni a jövőben is!
o Persze az is működik, ha valaki egy konkrét projektet vállal fel/vagy ahhoz csatlakozik, és ebben az esetben csak ezeken az alkalmakon dolgozik, és a közös megbeszéléseken vesz részt. Így akár egész más is lehet a munkaritmusa, mint a fent vázoltak. Vagy bármi más, ami nem jutott most eszembe…
o a bérezés formája lehet pénzben fizetett alkalmi munkavállalói/ terményben fizetett/ önkéntes vagy ezek keveréke

A mai helyzet:
- A gazdaság fő profilja jelenleg a legeltetésre alapozott bio szarvasmarhatartás
- Ennek elsődleges hozadéka a szerves trágya, melyet teljes egészében a gazdaságban használunk fel (ami még így is kevés a talajjavításhoz, vagyis nem adunk el belőle)
- Ennek szükséges velejárója a borjú, aminek egy töredékét bio marhahús formájában forgalmazzuk, a többit élő állatként lábon értékesítjük tovább hizlalásra - Ehhez van elegendő legelőnk, kaszálónk, lucernásunk
- Van napi 30-50 db eladó tojásunk
- Van kb. 50 még nem termő fiatal gyümölcsfánk
- Van rengeteg vadon termő gyümölcsünk, gyógynövényünk, gombánk, melyeket lényegében nem hasznosítunk
- Van egy kicsi, jelenleg csak családi szükségletre termelő zöldséges kertünk (és rengeteg helyünk a veteményes bővítéshez)
- Van sok traktoros munka, melynek jórészét Béla (az állandó emberünk) és Péter (a férjem) végzi
- Évente átlag 15-20 ha-nyi nem túl jó termőképességű olyan szántónk van, melyeken a lucerna telepítések között jellemzően 2-3 évig gabonát, zöldtrágyát termelünk. (A tönkölybúza, tritikálé, rozs bizton megterem nálunk, de másra is nyitottak vagyunk.)
- A területeink jelentős részét akác-, és tölgy erdők övezik
- Van egy üzletünk, ahol van engedélyünk fagyasztott bio húst forgalmazni, és nem reménytelen ezt a tevékenységi kört bővíteni
- Van egy lakossági vevőkörünk a bio marhahúsra, akiket nem mindig jut energiánk optimálisan kiszolgálni
- Vannak gazdatársaink, akik más termékeik eladásával küzdködnek, hasonló okokból, mint mi
- Van egy honlapunk, amit próbálok értelmes tartalommal megtölteni, most épp egy friss verzión dolgozunk
- Van egy hírlevél rendszerünk, amin havi 1 (max. 2) levél megy ki a feliratkozott olvasóknak
- Van évi két nyílt napunk, vannak önkénteseknek hirdetett munkaalkalmaink (Tanyasikák)
- Van sok hely, szép táj, ahol új dolgokba lehetne kezdeni
Vagyis lehet folytatni, amit elkezdünk, vagy lehet átalakítani, új dolgokba kezdeni:
- Lehetne a növény termeléshez csatlakozni, annak új ágait elindítani (zöldségek,szántóföldi növények, gyógynövények)
- Lehetne a marhák körül rendszeresen, vagy alkalmilag segédkezni (pl. minden x.szombaton vagy vasárnap, stb.)
- Lehetne a gyümölcsökkel tovább lépni, még ültetni, feldolgozni
- Lehetne gyógynövény/ gomba irányba elmozdulni, a meglévő vadon termőket hasznosítani
- Lehetne méhészkedni
- Lehetne a termékeket feldolgozni
- Lehetne az értékesítést profibbá tenni
- Lehetne még több és jobb hírt adni erről az egészről
- Lehetne sok jó fényképet/videót készíteni az itt folyó munkáról, állatokról, a gazdaságról
- Lehet az gazdasághoz kapcsolódó végtelen adminisztrációban segédkezni
- Lehetne esetleg diákokkal, gyerekekkel, felnőttekkel csinálni valamit
szakkör/tábor/gyakorlat formájában
- Lehetne tanyasi turizmust/ vendéglátást kiépíteni az ide látogatók fogadására/ vendégül látására
- Lehetne több tyúkot tartani, hogy sok eladó tojásunk legyen
- Lehetne nyulakat/fürjeket tartani húsukért illetve tojásukért
- Lehetne permakultúrával kísérletezni
- Lehetne kerítéseket, ólakat, épületeket … építeni az új célokhoz
- Lehetne iskolákba, óvodákba elmenni, a szülőket, pedagógusokat tájékoztatni, hogy miért fontos nekik a bio/biodinamikus élelmiszer fogyasztás, hogy vásárlóként hogyan tudják a világ folyását az egyén szintjén befolyásolni, hogy miért érdemes a gyerekekkel a gazdálkodás alapjait megismertetni, stb…
- És ezek csak azok, amik bennünk, vagy a másokban eddig felmerültek a legjobb ötletek biztos még nem is szerepelnek a listán.

Ehhez várjuk lelkes új társainkat, akik segítenek kitalálni, merre induljunk tovább, és velünk együtt rálépnek az új útra, amin először biztos majd csak botladozunk, de reményeim szerint idővel együtt járhatunk!

Virág
a Póth család nevében
Elérhetőségek: 06/20/9833429 virag@csenderes.hu www.csenderes.hu


2019.02.06 12:50
Mit ábrázol ez a kép?


Egy kis fejtörő:

Vajon hol és mikor készült ez a kép? És mi látható rajta?
Tippeket a hirdetőbe várjuk: virag@csenderes.hu címre.

A megoldást egy későbbi időpontban közöljük.
A legjobb tippet beküldőt egy csomag marhahússal jutalmazzuk!
(Bennfentesek tippjeit fenntartással fogadjuk.)


2019.02.06 12:45
Rövid beszámoló legutóbbi Tanyasikáról


Maroknyi, de mindenre elszánt csapat gyűlt össze a legutóbbi alkalomra, így elég sokra is jutottunk. Megragadtuk az alkalmat, hogy végre többen vagyunk, és

- Beoltottuk az utolsó adag trágyát is biodinamikus preparátumokkal.
- Az eresz alatt lengedező cicka preparátumot leástuk a földbe télire.
- A szomszéd faluban egy jó ismerősünk eladta a házát, így kiköltözte a környékbeli hagyományos gyümölcsfákból álló faiskolája javát is a kertből. Mi is kaptunk pár fácskát, akik már a végleges helyükre vágytak. Ezeket együtt ültettük el a legelőre.
- És persze ezzel a csapattal is almoztunk a tehenek téliszállásán, így mire bejöttek, már készen várta őket a helyük. Dolgos nap volt, ami tartalmas beszélgetéssel zárult. A fenti kezdeményezés születéséhez vezető gondolatokkal...

Ezúton is köszönjük minden résztvevőnek a "jelen"létét, a gondos munkát és az együtt gondolkozást!

Akik meg kedvet kaptak hasonlóhoz, azok figyeljék a híreket, mert ahogy tavaszodik, biztos több és többféle munkaalkalmat fogunk idén hirdetni.


2018.10.30.
Leával hármasban nyaraltunk


Leával hármasban 3 napon át Szlovákiában kalandoztunk. 5 vár, egy fatemplom, egy régi hegyi falu, Selmecbánya és egy jó szállás élményeivel lettünk gazdagabbak! (Az első éjszaka egyedül voltunk vendégek a teljes szállodában!) Jókat ettünk, aludtunk, fürödtünk, pihentünk. Jól éreztük magunkat. És most kipihenve vetjük bele magunkat újra a sok munkába. Köszönjük Béla kollégánknak is, aki helyt állt helyettünk a gazdaságban ezen a három napon!


2018.10.24.
A REGI egyik idei projekthete nálunk zajlott


A Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium idei projekthetéből igazán kivettük a részünket. Péter és Ili húgom a suliban vezettek egy projektet a marketing témájában. Bende fiúnk a régi osztálykísérőjéhez csatlakozott néhány napra csoportvezetőnek. Zsombor az iskola homlokzatfestő csoportjának volt oszlopos tagja. Én pedig a gazdaságba hirdettem egy projektet mezgaz plusz névvel. (A Mezgaz a suli szlengjében a kilencedik végén tartott mezőgazdasági gyakorlatot takarja. No, én ebből ígértem kicsit mást, kicsit többet.) A projekthét 2 héten át tartott, de a hosszú hétvége és az utolsó napi beszámolók miatt csak 7 napot kellett a gyerekekkel dolgozni. Hozzám 5 gyerek jelentkezett és egy nagyszerű segítő tanár a gimiből.

Sokat dolgoztunk, és sokra is jutottunk:

Első nap mind együtt voltunk. A tyúkóltakarításnak estek neki a fiúk, a rengeteg baromfi trágyás szalmát az idei nagy paradicsom ágyás helyére teregették. Balázs a nyúlólban és környékén felhalmozódott koszos alommal birkózott, a lányok a gazos ágyásokat szépítették. Hazaindulás előtt még meglátogattuk a disznókat a kifutójuknál és a bikákat a legelőn.

Második nap Balázs nem tartott velünk, kovácsolt. A fiúk rendíthetetlenül folytatták a tyúkóltakarítást. Végeztek is vele, be is almoztak, a régi ülőfákat megújították és mindent, de mindent lemostak a nagynyomású mosóval, így a tyúkól és berendezési tárgyai újra régi fényükben ragyogtak. A lányos csapat felszedte a krumplit, ásott, tarackolt, az érett komposztot a megtisztított ágyásra szitálta, a cserebogár pajor gyűjteménnyel a baromfiakat jutalmazta meg. Majd kifejlesztette a lombgyűjtés-szállítás technikáját, és lombbal takarta a kész ágyásokat.

A harmadik napot Gödöllőn kezdtük. A GAK letojt bio tojó tyúkjaiból szereztünk 113-at. Közben a csapat fele gyakorlott csirkefogóvá képezte magát. Itthon betettük az újakat a régiek közé, elláttuk őket, kiugrottunk megnézni a tehenes csapatot a legelőre, és már mentünk is haza, mert ez volt az egyik rövid napunk.

A negyedik naptól Balázs nélkül folytattuk a munkát. Nagy trágyába vágtuk kapáinkat, ásóinkat, lapátjainkat: Nekiálltunk a tehenek téli szálláshelyén a trágyamunkák kézi részének. Kemény munka volt. Így mikor belefáradtunk, elmentünk kikapcsolódásképpen és megkíséreltük egy gyepes rész lucernával való felülvetését. A siker kétséges, de ez nem a vetőkön múlik. És a kézi vetést, aprómaggal (vagyis rögtön a legnehezebbel kezdve), mind megtapasztaltuk. Visszafelé a fiúkat is bevontuk az újabb adag lombgyűjtésbe, terítésbe. A lányos szállítási titkunkra is fény derült. Bálint nekiállt a tavalyi tökös-kukoricás ágyás kőkemény részén az ásásnak, és 3 sorral kész is lett. Béla, Nézsáról, kupacokba hordta nekünk a tavalyi érett trágyát, amit a krumpliföldre és a baromfitrágyás tavalyi paradicsomágyásra terítettünk. A mai lombadag is ide került. Kata és Lili finom krumplilevest készítettek a csapatnak, amit jóízűen el is fogyasztottunk.

Az ötödik napot bogyószedéssel kezdtük. Nagyon sok trágya szétdobásával/teregetésével folytattuk. Majd lementünk a terepjáróhoz, hogy elmenjünk a bokrokat magról vetni. Ám az autó bal hátsó kereke teljesen lapos volt. Gyors szavazás eredményeként a kerékcsere mellett döntöttünk. Nagy harc volt. Minden, ami nehézség egy kerékcserénél előfordulhat, felmerült. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy mindenki, aki részt vett benne, bármikor bárhol ki tud majd cserélni egy kereket. Így azonban már csak a közeli legelőszakasz szélén volt alkalmunk magról vetni, és csak egy bálát maradt időnk parenyicasajt módjára legurítani a téliszálláson, már indulnunk is kellett, mert ez a nap is rövid volt. (A többihez képest.)

A hatodik nap 4 pihenőnap után következett. A csapat egy részének nem kellett jönnie, mert az előző héten bőven ledolgoztuk ezt a napot is. Lili még így is jött. A fiúkkal megtöltöttük és leástuk a maradék 102 humusz preparátumnak szánt marha szarvat, addig Lili körtét pucolt, darabolt, amit elkezdtünk aszalni. Majd az eső ellenére rengeteg szalmabálát bontottunk szét, és teregettünk el a téliszálláson, hogy majd frissen vetett alom várja a teheneket, mikor bejönnek a legelőről. Megérdemelt jutalmunk volt, hogy az eső elállt, és a nap is kisütött.

A hetedik napon újra együtt voltunk. Reggel tényleg hideg volt. Az ifjoncok a projekt bemutatót rakták össze. Máté verset írt, Lili, Bálint PowerPoint bemutatót szerkesztett, Kata körtét pucolt, darabolt az aszaláshoz, ezalatt Miklós trágyát teregetett. Virág palacsintát sütött, amit közösen ettünk meg. Mikor mindezek kész lettek, mind lementünk, és egy hősies nagy hórukkal az üszők téliszállásán is megcsináltuk a kitrágyázás kézi részét. Elpilledtünk a végére… Levezetésként még lemostuk az összes szerszámot, csizmát és az öreg Pajerot, mindent a helyére raktunk. Még egyszer ránéztünk, a másnapi projekt bemutatónkra, és ezúttal már mindenki a gumicsizmáival, melósruhájával felszerelkezve indult haza. Hisz véget ért a projekt. Holnaptól nincs több közös reggeli/délutáni utazás, tojás szedés, közös evés, közös munka, kutya-macska simogatás, de az élmények bennünk élnek.

Köszönöm mindegyikőtök jelenlétét! Azt, hogy mind mindig megtaláltátok, hogy melyik feladathoz van kedvetek, és végeztétek! Hogy nem kellett senkit noszogatni, hogy ilyen jó volt a hangulat, hogy ilyen sok dolgot elvégeztünk! Már mondtam nektek: nagy segítség ez most nekünk! És a tanári pályával való barátkozásomban is meghatározó élmény volt veletek dolgoznom.

Köszönjük a jelenléteket és a munkátokat!


2018.10.14.
Csenderesi őszi séta 2018


Gyönyörű időben számosan (majdnem 40-en) gyűltünk össze az idei sétára. Mindenki időre befutott, így a hangolódó beszélgetést, falatozást követően neki is indultunk az útnak, amit nem csak a lábunk, hanem reményeink szerint a szívünk és a fejünk is járt ezen a vasárnapon.

Az őshonos baromfiaknál és Lea nyulainál kezdtünk, a génmegőrzés volt az egyik téma. A szénatárolónál a vetőmagokat kóstolgattuk.
A Patakparton megnéztük a disznókat, de csak messziről a sertsépestis veszély miatt, amiről szintén esett néhány szó.
A Patakparti fák között járva a kisvízkörök, a régi források, a mini víztárzók, a tavak és a fák szerepe, az öreg gyümölcsfák, a táj régi hasznosítása került szóba.
A bikák közt járva a vemhesítés kérdéseiben mélyedtünk el. És aki elég bátor volt, megpróbálhatta Csilla tehenünket megfejni, míg Marci bátran helyben tartotta őt a szarvánál fogva. Gratulálunk neki! Ő is először próbált ilyet, és ügyesen teljesítette a rábízott feladatot. Az erdőn átvágva persze az erdőgazdálkodás volt a téma.
A Stajerkáról messzire láttunk, körül néztünk hol is vagyunk? Majd makkot vetettünk és megkerestük a régi nagy gyümölcsös nyomait.
A völgyben találkoztunk a gulya nagyjával, szóba került, hogyan viselkedjünk a marhákkal. Megitattunk. És még meglátogattuk az öreg szelídgesztenye fáinkat, de idén a kései időpont miatt már nem tudtunk gesztenyét szedni.
Hazafelé még Zsolt mesélt számomra is új dolgokat a táj geológiai alapjairól.

Majd nagy lakomát csaptunk, jókat beszélgettünk. A gyerekek a bálahegyeken játszottak a cicával. Majd mindenki elfáradva, de reményeink szerint élményekkel teli tért haza.
Az időjárás igazán velünk volt. Gyönyörű színekbe öltözött tájon, meleg napsütésben tettük meg a 6 km-t 4 óra alatt, aminek keretében a földjeink nagyobbik részét legalább messziről megismerhette mindenki, aki itt volt. Nagy szó, hogy idén Péter is végig gyalogolta/mankózta velünk a távolt!


2018.10.12.
Waldorf kertésztanárok lettünk


Péterrel az elmúlt két évben Waldorf kertésztanár képzésre jártunk átlag havi egy hétvégén és nyaranta egy hetet táborba. Örömmel és büszkén adom tudtotokra, hogy a hétvégén sikeresen zártuk a képzést, bizonyítványt kaptunk róla!
Persze ez nem jelenti azt, hogy most már mindent tudunk, mert mostanra csak oda jutottunk, hogy már el tudunk indulni az úton önállóan is.
És azt sem, hogy Waldorf iskolában fogunk tanítani, mert ellentétben a képzésen résztvevők többségével mi valószínűleg nem fogunk, de a tanultakat szeretnénk mi is aktívan kamatoztatni elsősorban itt, a gazdaságban.
És azt sem jelenti, hogy most már szabadok lesznek a hétvégéink, mert annyira jó csapat érett össze a képzésen, hogy a papírt kézhez kapva azonnal önképző kört alakítottunk, és magunknak szervezzük tovább a hétvégeket a tervek szerint kicsit ugyan ritkábban, de rendszeresen, a csapat által igényelt témákban.

Nagy öröm ez nekünk! Sok jó emberrel kerültünk össze, akik a waldorf iskolákban, vagy esetleg máshol, de hasonló gondolkodással, lelkülettel valami olyasmin dolgoznak, mint mi itt a gazdaságban. Azt hiszem, igazán megtámasztóak vagyunk egymásnak mind a csapatban! Sokat tanulhatunk még egymástól…


2018.10.05.
Szántottunk a Váci Waldorf 3. osztályával


Október elején alkalmunk nyílt sok év után ismét egy Waldorf harmadik osztályos parasztepocha szántás-vetés részén segítőkként részt vennünk. Lea, a legkisebbünk idén harmadikos és az ő osztályához csatlakoztunk. Carmen - az osztálytanító - az iskolával szemközt egy igazi gyepes kaszált területet szerzett meg az osztálynak e célból idénre. A lovas embert egy szülőtársunk szervezte.

Köszönjük Balázsnak a lovakat, az ekét és a szántást!
A Hubai családnak pedig a biodinamikus vetőmagot!

Mi Péterrel, Bende fiúnkkal hárman segédkeztünk a szántásban, a boronálásban, a talaj gyommentessé tételében, a kézi vetésben, a talaj takarásban. Minden gyerek egy sort szántott, két napon át gyomlált, és a harmadik napon kézzel, néma csendben vetett. Az eső csak nagysokára érkezett. Várva várjuk, milyen idő jön a harmadik búzájára. Lesz-e nyáron aratás?

(A képen Lea látható az eke mögött, mert nem tudtam, más gyerek szívesen szerepelne-e a honlapunkon. Az eke szarvát Bende segített megfékezni mindenkinek. Szép pillanat volt ez nekünk: Bende éppen 11 éve állt egy másik eke mögött egy másik paraszt epoha keretében, bár akkor még apa segédkezett neki…)


2018.09.30.
Karcagon Biodinamikus képzésen vettünk részt


Szeptember utolsó hétvégéjén a Biodinamikus Közhasznú Egyesület szervezésében egy három napos biodinamikus képzésen, találkozón vehettünk részt.
Ezen csak a Magyarországi átállt, vagy átállás alatt lévő Demeter gazdaságainak képviselői, az ellenőrző szerv ellenőrei és a kereskedők vehettek részt szigorúan meghívásos rendszerben. Kitűnő szállásunk volt, nagyon finom bio ételeket ettünk!

Nagyon hasznos hétvége volt! Sok jó előadást hallgathattunk meg, részben a meghívott kitűnő külföldi előadóktól. Volt elég szünet, esti idő, evés, kirándulás, mikor végre elég idő volt arra, hogy megismerje egymást ez a maroknyi magyarországi biodinamikus gazdálkodó. Végre őszintén beszéltünk a nehézségeinkről, a sok év kitartó munkájával elért sikereinkről. Az átbeszélt esték, ebédek alatt azt hiszem új baráti kapcsolatok csíráztak ki. Reméljük, hogy azok majd szárba szökkennek, és együttműködések alapjaivá válnak, ezzel is erősítve a hazai biodinamikus mozgalmat és az egyes gazdálkodóakat is!

Többet a biodinamikus gazdálkodásról, a tanúsításról az egyesület honlapján (www.biodin.hu) tudhat meg, vagy kérdezzen minket!

A Hubai család, mint vendéglátók hatalmas biodinamikus gazdaságot működtetnek. Van bio boltjuk, bio szállodájuk, éttermük. Aki Karcagon vagy Berekfürdőn jár, feltétlenül egyen náluk! Egyáltalán nem drágák, és nagyon finom bio ételeket kínálnak szép környezetben! (www.hotelnimrod.hu)


2018.10.09 16:51
Csenderesi Őszi séta 2018 meghívó


AZ IMMÁR HAGYOMÁNYOS ŐSZI NYÍLT NAPUNK:

A csenderesi őszi séta

2018-10-14-én lesz

A mostani legfrissebb és legfontosabb hír, hogy az elmúlt évek sikerein felbuzdulva idein is megrendezzük az őszi nyílt napunkat: a Csenderesi őszi sétát.

A naptáromat nézegetve, ekkorra várok jó időt! (És remélem, jók lesznek a megérzéseim, mert továbbra sincs megfelelő épületünk, ahova egy vendégség befér...)

Október első napján, vasárnap egy őszi sétára várunk Benneteket a gazdaságba!

Időpont: 2017. október 14-én 9 - 15 óráig.
Táv: kb: 6 km, a szintkülönbség 3 domb megmászása, és az azokról való leereszkedés.

A PROGRAM:
Érkezés: 9- és - 10 között Csenderesre, a tanyánkra, megérkezés, ismerkedés, bent lévő állatok megtekintése.

10 körül kezdődne a séta. Vagyis aki korábban érkezik, annak még lesz ideje nyulat, baromfit nézni, stb.
Aki épp beesik indulásra, annak nem jut erre ideje, mert 10 körül elindulunk!
Aki nem ér ide, nem tud velünk tartani, később csatlakozni!
Így kérek mindenkit, hogy legyen pontos!

A séta a tavaly nem látott Patakparti legelőn kezdünk. Aztán a hátsó kaszálónkon kelünk át. Ezeken a szakaszokon a növendék bikáinkat láthatjuk majd. Itt jön egy kaptató.
Feljutunk arra a fennsíkra, ahol tavaly is jártunk, és ahol akkor még csak a tárcsázott föld volt, ahonnan faágakat szedegettünk. Megnézzük mi lett ott.
Innen lereszkedünk egy füzes, nyaras völgybe. Ezen a szakaszon valahol reményeim szerint összefuthunk majd a gulya nagyjával. Idén itt vannak az üszők, tehenek, bikák csak kisborjak vannak. Majd kiderül miért.
Aztán ha tart a lelkesedés, felmegyünk az öreg szelídgesztenye fákhoz, ahol vasárnapra várhatóan már nem lesz érdemleges mennyiségű gesztenye, mert idén minden korán érett, és a fák a múlt hét vasárnapig tartogatták nekünk magukon, de ugye az most nem jött össze... Majd visszasétálunk a tanyára. Ezután, ha minden jól megy, lesz még idő közös falatozásra, beszélgetésre abból, amit hoztunk a közösbe.

A tanya délután három körül zár, mert másnap egy új hét kezdődik... :-)

15 családot tudunk fogadni egyszerre, mert ennél több emberre biztos nem tudok figyelni. De ennél többen még soha nem akartatok hozzánk jönni, így remélem, hogy idén is mindenki eljut hozzánk, aki szeretne!


Szóval, aki jönne, kérem küldön nekem egy emailt, hogy a részleteket megírhassam neki!

Virág
a Póth család nevében
06209833429


2018.04.18 23:08
Nyílt nap idén tavasszal


Idén a közös pitypang szedés április 18-án vasárnap lesz!

A biodinamikus gazdálkodás (a gazdálkodási módok között olyan, mint az iskolák közt a Waldorf iskola, és ugyanúgy Rudolf Steiner nevéhez köthető a kezdete mint amannak), szóval ez egy spéci gazdálkodási forma, ami nem csak megőrizni próbálja a talajok termékenységét, hanem javítani is azt, miközben a "jövő embere" számára termel élettel teli élelmiszert. Mindezt többek közt úgynevezett komposztoltó preparátumokkal éri el, melyek egyike pitypang virág fejekből készül. Pitypang virág fejet szedni macerás, és nekünk meglepően sokra van szükségünk a trágyáink kezeléséhez. Ezért immár harmadik alkalommal próbálunk ehhez barátokat, ismerősöket szerezni, hogy jobban haladjunk a munkával. Most ezúton Titeket szólítunk meg!

Most vasárnap egy laza, hajolgatós, fűben üldögélős, szedegetős, beszélgetős programra várunk Benneteket a gazdaságba! Együtt hatékonyabbak vagyunk, és nem olyan unlamas és végeláthatatlan a feladat!

Időpont: 2018. április 22-én vasárnap fél 10 - 14 óráig.


Táv: Ezúttal szinte nincs is, mert csak virágfejeket fogunk szedni, amihez nem kell túl sokat sétálni :-)
Vagyis ez egy olyan alkalom, amin a totyogósokkal is van esély részt venni, és ahol az alföldi laposokat díjazó kirándulók is bátran részt vehetnek. Mert nem fogunk messzire menni. Virágszedés közben persze majd megnézzük az állatokat is, de semmi dombra fel, hegyről le programra nem kell készülni! És az ital és étel készleteinktől sem merészkedünk messzire.

A PROGRAM:
Érkezés: fél 10 - 10 között Csenderesre, a tanyánkra, megérkezés, ismerkedés, bent lévő állatok megtekintése.

A korán érkezőkkel azonnal el is kezdjük a szedést, de itt leszünk a ház körül az elején, így akik nem bírják a korán kelést, azok az őszi sétával szemben, ezúttal később is tudnak hozzánk csatlakozni!

Most nem olyan fontos a pontosság! :-)

Jó hír talán az is, hogy a mivel a marhák még csak kiszokósak a legelőkre, esélyes, hogy valamelyik korcsoport ki- vagy behajtásában is segédkezhetnek a bátrabbak!

Továbbá, hogy mivel most még a marhák korlátozottan kicsi legelőszakaszokon vannak, most arra is van lehetőség, hogy önállóan egy kisebb-nagyobb sétát tegyetek a környéken. Én maradok házigazdáskodni és virágot szedni. :-)


És biztos, hogy lesz idő közös falatozásra, beszélgetésre abból, amit hoztunk a közösbe.

A tanya délután kettő körül zár, mert másnap egy új hét kezdődik... :-)

15 családot tudunk fogadni egyszerre, de ennél többen még soha nem akartatok egyszerre hozzánk jönni, így remélem, hogy idén is mindenki eljut hozzánk, aki szeretne!


Szóval, aki jönne, az jelentkezzen nálam!


2018.03.21 10:30
Húsvéti nyuszi: kapjon-e a gyerek vagy ne kapjon?


Próbálok kevéssé belefolyni a gyerekeim szárnypróbálgatásaiba, nem elvenni a kedvüket az ötleteik megvalósításától, de azért elég szorosan figyelemmel kísérni azokat, hogy ha valami nagyon nem jó irányba megy, finoman beleszólhassunk, segíthessünk. Most is így történt: nem magyaráztam el, hogy miért tartom jó ötletnek a húsvéti nyúl ötletüket, csak beálltam mögéjük segíteni.

Íme, az én indítékaim:
Az ő nyulaik húsnyulak, vágásra tartva, mert én csak így engedtem nekik hogy a kedvenc nyuszi mellé bakot is hozzanak, és hogy kisnyulak születhessenek nálunk.
Most pedig pont az volt az ötletük lényege, hogy olyan nyuszik, akik azért születnek, hogy vágónyúlként végezzék, lehetőséget kapjanak arra, hogy "köztes állomásként" húsvéti nyuszik lehessenek. (Így a legszerencsésebb nyulak persze akár hosszú életet is nyerhetnek, mint pl. Lea tavalyi húsvéti nyuszija, amit pont azért kapott, hogy megtanulja, mennyi törődést, gondoskodást igényel egy állat.)
És igen, egy mai 6-7 éves (sőt akár idősebb) átlagos gyerek önállóan semmilyen állatról nem tud minden áldott nap gondoskodni, mert nem volt alkalma belenőni a feladatba. Itt lép be a képbe a szülő, aki tudatosan választ neki állatot, ad ajándékba, hogy az állattartás ürügyén megtanítson neki egy sor fontos dolgot.

Nagyon sokféle állatot volt alkalmam tartani gyerekként, kamaszként lakásban, majd később sokkal ideálisabb körülmények között kertes házban, most meg a tanyán. És a gyerekeimnek is engedtem, hogy sokféle állatot tartsanak egész kicsi koruktól, így azt hiszem kellő tapasztalattal rendelkezem ebben a témában, ahhoz hogy állast foglaljak.

Mindezek alapján biztosan állíthatom, hogy a nyúl szerencsés választás „gyakorló állatnak”. Nem jelent akkora vállalást mint egy kutya vagy egy macska, mert nem igényel annyi foglalkozást. Egy kézhez szokott nyúl általában nem harap, max. rosszul megfogva karmol. Nem kell hozzá különleges tápokat venni, mert olyan zöldségeket fogyaszt, amik a családi készletben is fellelhetők. Kevés abrakot eszik, amit olcsón lehet beszerezni a takarmányboltban. És még füvet, szénát igényel, amit megint nem túl macerás beszerezni.
Lehet akár lakásban is tartani, mert csak egy egyszerű ketrecet igényel, és mivel magától „szobatiszta”, ezért alomtálcával lényegében szabadon is tartható bent. (Éveken át éltem így az egyik nyuszimmal, a nagymamámnál is élt egy másik így lakásban.) És kint is tartható, ha a ragadozóktól meg tudjuk védeni. És bár nyilván jobb neki egy kifutóban, elviseli a hagyományos ketreces tartást is.
Vagyis nem igényelnek vállalhatatlanul nagy beruházást a „tartozékok” és a tartás sem.

Persze a szülő feladata sem ér véget az állat és a kellékek beszerzésével, mert ő lesz az, aki ha mégsem kapott inni-enni a jószág, végső esetben, megeteti, és ha a gazdinak egyedül nincs kedve kitakarítani a jószág helyét, kitakarítja vele, stb. És minden alkalommal, mikor itt van az ideje, és magától nem teszi a gyermek, figyelmezteti a kötelességére.
És teszi mindezt azért, mert így belsővé válhat a gyermekben a kötelességtudat, a feladattudat. A napi állatgondozási rutinban megtanulja legyőzni a lustaságát, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy később felelős felnőtté váljon, aki becsülettel elvégzi a kötelességeit, és ha a gyerekkori nyúlkaland jól sikerült, talán még kedvét is leli bennük.

A gyerekek akciója egyfajta kölcsönzés, pont arra ad lehetőséget, hogy visszaadhasd az állatot, ha úgy érzed, hogy mégsem vagy még alkalmas állattartásra. De ezt ingyen ne tehesd meg, hogy legyen valami súlya a döntésednek. Az árat is úgy szabták meg a gyerekek, hogy ha vissza is adod, még akkor sem "rossz üzlet" egy törpenyúlhoz képest, amit általában húsvéti nyúlnak választanak a szülők. Pedig az a fajta tényleg csak egy dologra jó: hobbinyúlnak, mert szerintem ezt senki nem fogja levágni és megenni, ha megunta. Mint ahogy egy tengerimalacot, egy kutyát, egy macskát sem, mert ez egyrészről nem szokás errefelé, másrészről az állatvédelmi törvény is tiltja...

A sima kölcsönzés bevállalásával az a gond, hogy pont az állattartásban járatlan gazdák sokszor nem megfelelően tartják, és főleg nem megfelelően takarmányozzák az állatot ahhoz, hogy az visszakerülhessen az állományba. Egyébként sem lehet egy tenyészetbe csak úgy behozni állatokat, mert karanténozni kell az újat, és még így is behurcolhatunk a tenyészetbe új kórokozókat, amik máshol nem okoztak gondot. (Hasonló a probléma ahhoz, mint mikor a gyereket szoktatjuk be az óvodába.) Szóval a visszakerülő nyulak valószínűleg nem fognak tenyésznyúlként funkcionálni. És mivel mi bio takarmányon tartjuk a nyulakat ellenőrzött körülmények között, ezért a „visszavett” nyulakat, ha le is vágjuk, azt húsként sem tudjuk a vevőkörünkben eladni, mert ezekre nem tudom a bio tartást garantálni.

Ezért nem szeretnénk az automatikus visszavétel lehetőségét felajánlani senkinek sem. Ezt csak azoknak szeretnénk mintegy menekülőútként ajánlani, aki tőlünk vesz a húsvéti nyulat, és rájön, hogy rosszul döntött.
És azért nem elleneztem a gyerekeknek ezt a programját, mert a mostani kisnyulak így-is, úgy-is megszülettek volna, vagyis nem a húsvéti ajándékozási őrület kereskedelmi termékei.

Virág (ezúttal a saját nevében)


2018.03.12 13:35
A "marhák védelmében"


Régi olvasója vagyok a Kislábnyomos hírleveleknek, mert érdekes cikkeket közölnek, és mert általában számomra is relevánsak azok.
Legutóbbi hírlevelükben a Guardian cikkje alapján a globális húsadó tervezetek támájában írtak egy cikket, ami engem, mint elkötelezett felelős állattartót úgy, abban a formában igencsak felbosszantott, ezért a főszerkesztőnek és a cikk írójának írtam egy, a helyzetet a gazdálkodó szemszögéből elemző levelet. Szerencsére, nem megsértődtek rajta, hanem nagyon örültek neki, és ennek alapján most a gazdálkodó (szorosabban az én személyes) szempontjait is szemügyre vették a következő lapszámukban. :-)

Aki kíváncsi rá, az a húsadós cikket a :

http://kislabnyom.hu/egy-jelentes-szerint-elkerulhetetlen-lesz-klima-es-egeszsegugyi-valsagot-enyhito-%E2%80%9Ehusado%E2%80%9D-el-kell-ho

A gazda szempontjából kibővítettet válaszcikket pedig itt találja:

http://kislabnyom.hu/nagyuzemi-husra-kivetett-ado-vagy-felelos-allattartas-%E2%80%93-melyik-jelent-inkabb-megoldast-vagy-mindkett




2018.03.09 22:35
Boldi és Lea nyúltartásba fogtak


Boldizsár, a legkisebb fiúnk és Lea, akinek a húsvéti nyúl tavaly hozott egy vadas színű nyuszit nyúltartásba fogtak.
Boldi kucscsontja nyáron el volt törve, így sokáig itthon raboskodott, és semmi nagy dologra nem adhatta a fejét, mert kímélnie kellett magát. Ő azonban nem tud túl sokáig semmit tenni, így egy 3 szintes nyúlólat épített.
Szerzett egy vadas színű baknyulat, és miután leszögeztük: hogy oké, lehetnek kisnyulak, de nem én godnozom, nem takarítom a nyulakat, és vagy elajándékozzák, vagy eladják, vagy levágjuk a szaporulatot, - Selymes és Marsall találkozhattak. Elsőre 4 nyusziuk lett, abból egyet már el is ajándékoztak továbbtenyészésre. Most 2 hete születt meg a következő fészekalj. Nyolcan vannak, és pont húsvétra lesznek választhatóak (4 fehér, piros szemekkel, 3 fekete, és egy vadas színű), ha valakit érdekelne érdeklődjön!
(A képen az előző alom lányai vannak.)


2018.03.09 22:08
A marhák pedig alszanak


A net tele van fontos és lényegtelen, igaz és persze hamis infókkal. Ha valaki járatlan egy témában, nehezen tud eligazodni, mik a releváns infók is mik nem. Nemrég olvastam egy 10 dolog, amit a marhákról nem tudtál listát, ami elgondolkoztatot: Vagy az nem látott marhát csak maximum messziről, aki összeállította, vagy az én marháim nem tudják, hogy hogyan kell egy tisztességes marhának viselkednie és mindennapjaikat nem marhákhoz méltóan élik.
Lassan 12 éve tartok marhákat, és biztosan kijelenthetem: a marhák alszanak.
Már ha azt értjük alvás alatt, hogy egy- vagy többféle jellegzetes pózban, csukott szemmel, nyugodt légzéssel fekszenek. És mindezt néha oly elmélyülten teszik, hogy ha az ember szól neik, vagy akár oda is megy hozzájuk, meg sem rezdülnak. Egy-egy mélyen alvó borjú gyakran úgy néz ki, mint aki megdöglött. Szól neki, rákiállt az ember: semmi. Odamegy, megérinti finoman, akár még ekkor is semmi. Aztán megborzolja a szőrét, és felpattan, és elszalad. Persze ennyire mélyen alvó egészséges borjúnk ritkán van, de előfordul, és olyankor elsőre mindig az a szívszorító élményem: "Úristen! Megdöglött!" Aztán látom elvágtázni, és lassan csillapodik a szívverésem, és megkönnyebbülök... Milyen egyszerű lenne, ha soha nem aludnának, soha nem kellene feleslegesen megijednem. :-)
(A mellékelt képen az egyik 3 éves nagy hízóbikánk alszik édesdeden a téliszálláson. És nem csak pár percet bóbiskolt. Én vagy negyed órán át figyeltem. Aztán megtelt az itató, és mentem dolgomra, ő meg aludt tovább...)


2018.03.09 21:34
Sok cinke telelt nálunk


Ősszel, mikor az akkor még készleten lévő faggyút ajánlgattam nektek, nem volt saját fényképem róluk, pedig már évek-óta kedveskedünk nekik faggyúval, hájjal telente. Mostmár van. :-)
Népes madársereglet telelt, telel idén is nálunk. Az idejáró cinke-csapat legalább 4 kg faggyút-hájat fogyasztott már el, és még most is rájárnak, mert nálunk csak most kezd eltűnni a hó.

Idén tűnt fel nekem -hogy végre hosszabban is volt hó- hogy milyen sok madár él "belőlünk". A marhák ugye szabadon vannak, bővégesen almozva, így mindig akad a széna, szalma között megbúvó gabonaszem, gyommag. Két itatónk si temperált, vagyis ivóvízhez akkor is hozzájutnak, ha már befagyott a tavunk. A nagy bikáink naponta kétszer kapnak abrakot, oda a verebek szeretnek járni egy kicsit potyázni. A daráló körül a félősebb fajták is mindig találnak egy kis száraz csipegetnivalót műszak után, mikor elcsendesedik minden. A rigók a csipkét szemezgetik, mert azon még ma is van bogyó. A kihelyezett sok odú (több mint 1000 van szerte a földjeinken)ilyenkor éjszakai menedékként funkcionál a madaraknak. Mindezek eredménye,szerintem, hogy nálunk a leghidegebb napokon is rengeteg madár volt, és hogyha kisütött akár csak egy kicsit is a nap, minden madárdalba öltözött a környéken. Csodás volt, és csodás ma is nap, mint nap.
Ennek kapcsán elgondolkoztam arról, hogy vajon csak a vonuláskor elszenvedett veszteségek miatt csökken a madarak száma oly nagy mértékben? Vagy ehhez hozzájárul az is, hogy a baromfi elé már nem a földre szórja a gazdasszony a szemes takarmányt, hanem minden zárt raktárakban pihen, hogy aztán zárt épületekben tartott állatok elé,-alá kerüljön, és a keletkező trágya is lehetőleg zártan kerüljön elhelyezésre, feldolgozásra. Mindezen intézkedések nem feltétlenül rosszak, mert helyesen alkalmazva növelik az élelmiszer biztonságot, csökkentik a talajok, élővizek szennyezését, stb. De mi lesz a téli potyázókkal? Ők hol és min telelnek át?


2018.03.09 18:52
Melyik húsrész mire jó?


A NAK (a Nemzeti Agrárkamara) idén egy a marhahús fogyasztást népszerűsítő kampányt indított. És ennek keretében elkészítettek egy "marhatérképet", melyen feltünteik, melyik húsrészt mire ajánlják a konyhába. Én is hasonlóan ajánlom a dolgokat, de ez egy egész mutatós kép lett, így megosztom veletek.


2017.11.09 21:37
AKCIÓBAN A TAVALYI VÁGÁSBÓL SZÁRMAZÓ FIATALABB MARHÁK HÚSA!


December 2-án lejár az előző vágásból maradt marhák húsa, így most addig 20% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg.

A honlapon szereplő listaárakból jön le a 20% kedvezmény.

Aki a fiatalabbakból szeretne még a következő hetekben főzni/sütni, most vásároljon, mert decembertől már csak a 3 éves bio bika lesz kapható!


2017.11.09 21:35
A vásárlás módjai


Szeretettel várunk Benneteket a SárgaFogó Barkácsboltban
(Vác, Dózsa György út 53.) található húsboltunkban, ahol hétköznaponként 7-től 17-ig ti magatok válogathatjátok össze a nektek szimpatikus husikat. (Itt mód van készpénzzel vagy bankkártyával is fizetni.)

Szombaton csak az előre összekészített csomagok átvételére van lehetőség!

Akinek kényelmesebb , ha én készítem össze a csomagját, és csak beurik érte, és már viszi is, az továbbra is kérheti ezt.
A rendelést most még csak a régi módon, emailben megírva tudjátok leadni, de remélem a jövőben majd ezen is sikerül egyszerűsítenem.

Az aktuális készletet mindig megtaláljátok a pl. ide kattintva a honlapon.

Igyekszünk ezt mindig frissíteni, de a lista nem automatikusan követi a készletfogyásokat, hanem nekem kell azt manuálisan megcsinálni. (Ezért kértem el mindenkitől a telefonszámát, hogy ha valami olyat kért, amit nem tudok adni neki, akkor fel tudjam hívni és egyeztetni.)
Ha kész a csomag, mindig küldök névre szóló emailt, hogy lehet jönni a csomagért!

Még nem látom pontosan, hogy mikor járok Gödöllő vagy Óbuda felé, de Újpestre 16-án délután, és várhatóan 21 és 22-én is mennem kell szülői estre. A részleteket majd leegyeztetem azokkal, akik jelzik, hogy ilyesmire vágynak.


2017.11.09 21:30
Megérkezett a friss vágásból a hús


Mindig nagy izgalom előzi meg a fagyasztott húsok érkezését a boltban, hogy minden befér-e a fagyasztókba.

Most különösen izgultam, mert a meleg hasított testek összesen több mint másfél tonnát nyomtak. Persze, ez csonttal, tisztítási hulladékkal együtt ennyi, és hűlés közben is sokat veszít a súlyából a hasított féltest, de ez akkor is soknak tűnt.

A húsok érkezésekor 6-8-an hordjuk be a csomagokat a boltba az autóról, hogy a szállító gyorsan mehessen dolgára, és hogy a fagyasztott hús nehogy olvadásnak induljon. Ilyenkor kell fajtánként szétválogatni is. Szűk a hely ennyi embernek, ez mindig nagy összjáték.
De most is sikerült! Minden a helyére került, és megvásárolható.


2017.11.09 21:23
Levágtuk 4 nagy bikánkat


A nyolc nagybika fele került vágóba.

Nálunk születtek, anyjukkal voltak 6-8 hónapos korukig a gulyában, és addig szoptak. Azóta együtt élnek a bikacsapatban. Egész nyáron fejet toltak, legeltek, és kísérleti jellegel csak ők majdnem egy éven át egy kevés abrakot kaptak minden nap. (A bio tönkölybúzánkat és kisebb részben a szintén nálunk termett tritikálét daráltuk nekik.)
Soha egyik sem volt beteg, gyógykezelést egyik sem kapott élete folyamán. A takarmányon kívül csak robbantott természetes kősót kaptak.
A vágás utáni daraboláson, csomagoláson, mint mindig, most is végig ott voltam. Azzal fogadtak a hentesek, akik maguk is marhahízlalók: "Hogy milyen csoda táppal ettem ezeket a marhákat, hogy ilyen szépek lettek?" Modtam, hogy legeltek, szálastakarmányt kaptak és egy kevés abrkot kaptak, és 3 év alatt volt idejük megnőni. De azt hiszem, bármilyen szavahihetőnek is tartottak eddig, ezt nem igazán hiszik azóta sem... :-)

Mindenesetre tényleg nagyon szép a hús is. Kicsit márványozottabb, mint szokott lenni, és remélhetőleg ízben is még gazdagabbak ezáltal. (Merthogy az íz jelentős része minden állatnál a faggyúban, zsírban jelenik meg, és sütésnél, főzésnél abból fő/sül ki.)



2017.11.09 21:15
Itt az ideje az énekesmadarak téli etetésének


Nekünk ők a fő szövetségeseink a böglyök, legyek ellen vívott harcban. Aki már járt nálunk, látta, hogy több mint 1000 madárodú van nálunk kihelyezve. Ezzel próbáljuk évek óta rávenni őket, hogy a költési időben minél többen fészkeljenek az odulakók közül nálunk. A sok bokorral pedig az azokon fészkelők kedvében próbálunk járni. (Az elmúlt 5 évben látványosan meg is nőtt mind a fajok, mind az egyedek száma errefelé.)

Télen évek óta etetjük őket, hogy minél többen nálunk teleljenek, és nálunk kezdjék meg a költési idényt. Ezért mindig rakunk ki nekik magvakat, és FAGGYÚT is.
Aki követne minket, és esetleg a mi faggyúnkból adna nekik, megteheti. Mivel hamarosan lejár a szavatossága, december 1-ig tudtok a húsboltban venni. Akciós 320 Ft/kg-os áron.
A lelkesebbek készíthetnek a faggyú megolvasztásával cinkegolyót is.

(A kép a madardaloskert.hu-ról származik, mert nekem nincs ilyen szép még.)


2017.11.08 12:59
Hosszú idő után újra vannak malackáink


Megérkeztek. Számszerint heten. 4 koca és 3 ártány. Fehér sertések. Szeretnénk még 10-12 malackát venni, és az elkövetkező hónapokban felhízlani. Ha minden a tervek szerint halad, a vágás időpontjának függvényében, a végén lesz eladó bio vagy nem tanusítható disznóhúsunk.
Akik ismernek minket, tudják, hogy régóta ismételgetjük, mi nem tartunk eladásra disznót. De olyan sok tavalyi el nem adott bio tönkölybúzánk van, hogy a bikák számára végeláthatatlan feladat mindet elfogyasztani, így egy kis segítségre szorulnak, mi pedig kénytelenek voltunk változtatni ezen állapontunkon.
Egy konvencionális gazdatársunktól vettük őket, aki maga termesztette szemes takarmányon neveli a disznóit, és kocákat, kant is tart. Azt reméljük, hogy így, hogy ők nem tápos disznók, lesz esélyük a mi tartási-, takarmányozási körülményeinkhez, lehetőségeinkhez alkalmazkodni.
Egyébként irtó helyesek, már majdnem mind hagyja, hogy megsimogassuk őket, és boldogan üdvözölnek minket, mert mi Leával és Boldival mindig valami különleges finomságot viszünk nekik: céklalevelet, zöld csöves kukoricát, vadalmát... így körükben nagy népszerűségre tettünk szert néhány nap alatt.


2017.11.08 12:51
Őszi marhavágás


Persze idén is ki kellett választani a vágásra kerülőket. És mivel annak idején, mikor egy évig nem volt török export és nyakamon maradt 16 kisbika, így még mindig bikabőségben úsztunk. Idén kaptak a saját termelésű bio tönköly búzánkból minden nap egy kevés abrakot, és kint legelhettek egész szezonban a villanypásztorral megerősített fakerítéses legelőn. Igazán szépen viselkedtek, rengeteget toltak fejet (verekedtek viszonylag civilizáltan) és 3 éves korukra igen tekintélyt parancsolóra nőttek. Izgultam is, hogy lesz a válogatás, rakodás. De mivel ez igen nagy kaland volt, erről majd máskor számolok be részleteiben.
A lényeg: csütörtökön hihetetlen türelemmel, iszonyú sok idő alatt leválogattuk őket. A másnapi rakodáshoz a legrosszabbra készültünk, de 10 perc alatt felszállt mind a négy minden gond és félelem nélkül. Ők sajnos aznap befejezték földi pályafutásuk, de a finom, a szokottnál márványozottabb húsuk már itt lapul a mélyhűtőkben a boltban. Arról, hogy mit gondolok a vágásról, majd egyzser írok egy frissebbet, addig is aki még nem olvasta, a honlapon az írásaim lapon lefelé görgetve olvashatja ősöreg kezdő állattartóként bennem megfogalmazódottakat: Nagyon személyesen a vágásról kezdetű gondolataimat.


2017.11.08 12:48
Eladtam 2/2017.


A következő csapat, akik új gazdára leltek 6 kisbika volt.
Ők a szokásos módon kerültek ki: a kupec megveszi, tartja pár hónapig, meghízlalja őket és mennek török exportra, hogy onnan továbbutazva az arabok hasát töltsék meg. Az árukból viszont idén meg tudtuk rendelni a válogató karámrendszer bővítését, hogy segítségével biztonságosabban, könnyebben tudjunk dolgozni a marhákkal. Hiába, öregszem, és egyre lassabban tudok kiugrani az 1,7 magas karámon át egy-egy cikisebb helyzetből. :-)

A négy selejtezésre ítélt tehenem is megúszta a vágóba való eladást, mert vágó árban elvitte őket a kupec a saját gulyájába mind a négyet borjastúl, vérfrissítésnek. Nem volt semmi komoly gondja egyiknek sem.
A képen látható Csinos volt kissé öregecske, csak egyszerűen, az utóbbi években olyan sok jó üszőt tudtunk tenyésztésbe állítani, hogy muszáj volt néhány tehenünk selejnek nyilvánítani. Sok gondolkodás, nézegetés előzte meg a döntést, mire kiválasztottam azt a 6-ot, akik ellés után külön csoportba kerültek, hogy már ne vemhesüljenek, de még felnevelhessék borjaikat. Nagy megnyugvás számomra, hogy még egy esélyt kaptak az élettől. És remélem, hogy még sok szép borjúval megajándékozzák új gazdájukat, mielőtt befejezeik földi pályafutásukat.


2017.11.08 12:44
Eladtam 1/2017.


Mint minden évben, az idei nyárvége, ősz eleje is az élőállatok közti válogatással, értékesítéssel kezdődött. Ilyenkor "csapok rendet" köztük. Ilyenkor kell rettegniük a bunkóknak, a genyózóknak, hogy a gazdasszony beváltja azévi fenyegetéseit és a "bűnös" meglakol bűneiért. Fiaim csak így fenyegetik állatainkat: "Vigyázz, mert nálunk Anya élet-halál ura!"
Hát ez az élet-halál ura szerepet nem annyira szeretem, de más nem vállalja, így a többiek támogatásával ugyan, de időről időre én mondom ki a végső szót, ki kerül vemhesítésre, ki selejtezésre, kit adunk el, kit vágunk le. De persze szintén én vagyok az aki gyógyít, segít, de szeptember táján inkább az ítélet mondó, végrehajtó szerepkörben gyakorolhatom magam....

Idén Csillag a lovunk, akit 10 éve a Waldorf parasztepohához vett Péter, akivel a gyerekek szántottak, boronáltak, került sorra. Sajnos én vagyok az egyetlen nem lovas ember a tanyán, aki, mivel fél a lovaktól nem tud velük bánni. Sajnos a fiaim egyre ritkábban vannak jelen, mikor valamit dolgozni kell az állatok között, így ezzel a feladattal egyedül maradtam. Csillag pedig 6 évnyi neveletlenség után (merthogy annyi éve nincs feladata) ezzel rendre visszaélt, és miatta veszélyes volt üszőt válogatni. (Merthogy ő az üszőkkel élt, és sajátjainak tekintette őket, és próbálta megakadályozni, hogy bármelyiket is kiszakítsuk a csapatból.) Így aztán vénségére eladtam őt. Visszatért eredeti foglalkozásához és fakihúzó lóként tevékenykedék most éppen valahol a Börzsönyben. Merthogy olyan ember jött érte, aki ért a lovakhoz, és neki persze mindent megcsinált...
Péter a lába miatt nem tud vele foglalkozni 4 éve, pedig ő nagyon szerette ezt a lovat, és ha másként alakul Péter sorsa, talán nekünk sem kellett volna ezt a nehéz döntést meghozni Csillaggal kapcsolatban. Mindenesetre remélem, hogy még sokáig élni fog, mert sok szép emlékünk kötődik hozzá!


2017.11.08 12:40
AZ IDEI CSENDERESI ŐSZI SÉTA


Az égiek kegyesek voltak a programhoz, és elég sokan, de nem túl sokan gyűltünk össze október első napján, hogy akinek ideje engedi, egy kis bepillantást nyerjen a tanya életébe.
Először az eredei úton haladtunk, ahol a férfiak kidőlt fákat, ágakat küzdöttek odébb az útról puszta kézzel, nem kis erőfeszítéssel a későbbi zavartalan közlekedés érdekében. Utólag is köszönöm nekik! Azóta újra lehet arra autózni.
Az üszők, bár részben értük zarándokoltunk el oly messzire, elbújtak, így őket nem láttuk, de akit érdekelt, mindent megtudhatott a lucernáról, legalábbis,amit én tudok. :-)
A Stajerkára felérve a kilátás igazán pazar volt, itt a 3 éve bozótban állott, idén ősszel frissen vetett szántóról segítettek az önkéntesek az ott maradt fatuskó darabokat lehordani. Sok kicsi sokra megy...ezért is köszönet! Bár nem Tanya-Sikát szerveztünk, azért itt-ott mind hozzájárultatok egy kicsivel a munkánkhoz.
Persze szedtünk gesztenyét, és mindenki vihetett, amennyit csak szedni tudott, és találkoztunk a tehenekkel és a borjakkal is. Szerencsére senkit, még aki félt tőlük azt sem támadta meg egy marha, egy kutya sem. A végén egy jóízű, közös lakomával zártuk a közös napot, aminek már igencsak ideje volt, mert a sétán alaposan megéheztünk.
Köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk, hogy szeretetetekkel ezúttal Ti vettetek körül Bennünket!
Minden ilyen látogatás után ottmarad valami plusz, ami segít a mindennapok nehézségein felülemelkedni...



2017.07.05 23:06
Ehet húst egy környezetvédő??? (Részlet a Biokultúra hírlevél júliusi számából)


Nyomasztott már valaha az a tudományos hír, hogy a szarvasmarhák felelősek az üvegházhatású gázok kibocsájátásának jelentős részéért?
Hogy Te, kedves húsfogyasztó, akkor mennyire vagy környezetvédő, ha akár egy legeltetésre alapozott bio marha húsát fogyasztod?
Ha igen, akkor ajánlom szíves figyelmedbe a júliusi Biokultúra hírlevél jűliusi számának egy cikkét:

Biokultúra Hírlevél - 2017. július


2017.07.01 17:10
Csütörtökön újabb beavatásban volt részem...


Több mint 11 éve tartunk marhákat, ezalatt az idő alatt sok olyan helyzetet teremtettek, amikor alkalmam volt önnön határaim feszegetni. Ezúttal egy számomra újfajta nehézellésnél segíthettem világra egy borjút csütörtökön. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, bőségesen kellett szerencse is.
Rozi csámpás, az egyetlen csámpás a csapatban, ezért a többi ilyen-olyan okból selejtezésre váró tehénnel az üszők közé került tavasszal. Ez volt az első szerencsés véletlen.
A második, hogy az üszők legelőjén elfogyott a fű, így két napot a ház alatti gyümölcsösben töltöttek, és hogy Rozi pont ekkor ellett.
A tehenek szeretnek titokban elleni, és mivel sok éve szelektálunk könnyű ellésre, már nem is nagyon törjük magunkat, hogy megkíséreljünk ott lenni a nagy eseményen. Általában minden rendben megy így is. Ám aznap reggel valami furcsát éreztem, így végül alaposabban ránéztem Rozira. Ez volt a harmadik szerencsés tényező, ugyanis a szokásos két mellső láb, közte a fej pozíció helyett csak egy láb jött a fej mellett, a másik valahol elakadt.
Régebben általában Péter bonyolította a nehéz elléseket, mert az állatorvosunk őt tanítgatta, mert neki volt meg a karhossza és az ereje hozzá, de ő már elment dolgozni. Rozi már fáradtnak tűnt, félő volt, hogy a borjú már nem él, vagy szűkében van az oxigénnek, így hát nem láttam más lehetőséget: olvasmányaimat és Kakuk doktor ezirányú történeteit, útmutatásait felelevenítve nekiálltam elletni. Toltam vissza a borjút, hogy legyen hely kiegyenesíteni a visszahajlott lábat, de nem volt elég erőm fél kézzel tolni, másikkal az „elveszett” láb után kotorászni. Így hívtam traktoros kollégánkat, Gábort, hogy segítsen, jött is zokszó nélkül, így életében először ő is tehénbe nyúlhatott ezen a napon… Ő tolta vissza a borjút, én a láb után tapogatóztam. Közben esett, mi a tehén körüli szarban térdeltünk, feküdtünk, épp mint gyerekkori kedvenc olvasmányaimban James Herriott. Meglett a láb, kiegyenesítettem, minden a helyére került. Mivel nem voltam biztos benne, hogy a borjú hogy van, ezalkalommal kötéllel húzattuk a borjút (bár ezt, ha lehet, nem tesszük), hogy siettessük a világra jövetelt. Pár fájásra meg is lett. És élt! Gáborral nagyon boldogok voltunk: Sikerült!
Később, mikor Kakuk doktornak meséltem legújabb kalandom, megjegyezte, hogy: „Általában a nagy borjak akadnak el.” Hát Glória, merthogy ezt a nevet nyerte az újszülött üsző, igencsak nagy. Vastag csontú, hosszú lábú, nehéz borjú. És mint minden ilyen, kissé mafla. Megviselte a születés, csak órák múlva állt lábra, és órák múlva is csak bénán ténfergett az anyja körül, próbálva kitalálni, hogy mit is akar: Enni? És azt hogyan és hol kell?
Addigra már nem esett, csak a legyek és a böglyök csipkedtek össze mire egyedül alá raktam a tehénnek, és szopni kezdett. Ez is sikerült.
Most jöttem vissza a legelőről, merthogy már mindketten a gulyával vannak, és örömmel jelentem, mindketten jól vannak. Rozi hagyta magát kint „futtában” megfejni, hogy ne feszüljön a tőgye annyira, Glória pedig jóllakottan feküdt a csalánosban. Már nem kell a segítségem…és már nem olyan megviseltek, mint a melléklet képen, mely pár perccel a születés után készült.
Virág
a Póth család nevében


2017.06.20 21:10
Nálunk dolgozott a Regi 10.b osztálya 9 napon át


2017. június 6. és 14. között a Regi (az újpesti Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium és AMI) 10.b osztálya mérőtábor ürügyén 9 napon át a gazdaságunkban táborozott, dolgozott. Ők voltak az első osztály, akik ilyen keretek között nálunk jártak. Két tanárral összefogtunk a tizedikes waldorf mérés epocha megújításának érdekében: ez volt az első kísérleti tábor.
A tábor nagyon jól sikerült, a fiatalok nagyon fegyelmezetten, a szabályokat maximálisan betartva éltek, sátraztak itt és nagyon motiváltan dolgoztak.

- A szép együttműködéseknek, a kitartásnak köszönhetően igazán sok, régen halogatott munka készült el a gazdaságban amellett, hogy Vikivel mindenki valóban mért, és a mérési eredményekből térképet is rajzolt.
- 711 madárodút ellenőriztek, tettek vissza a helyére, javítottak, dokumentáltak szükség szerint. Dombra fel, völgybe le, csalánon át, szúrós vadalmákra fel, létrát és szerszámokat vonszolva magukkal mindenhova hét napon át Tamás vezetésével. Ezzel évekre biztosították, hogy minél több madár sikerrel fészkelhessen nálunk és ezzel elviselhető legyen a rovar létszám, optimális az élőhely.
- 33 lépésnyi betonszegélyes út készült el általuk, amin suhanhatunk, és idén már legalább erről a szakaszról le tudjuk majd tolni sárban a sarat, hóban a havat.
- Jelentős mennyiégű tűzifát hordtak be a legelőkről Bélával, amit majd a barkácsboltban fogunk télen fűtésre használni. A legelőkön a fakupacok nélkül pedig könnyebb lesz a tisztító kaszálás.
- A tónál elkészült a fólia kavicstakarása, a part 1/3-án a végleges tereprendezés. Épült egy vízterelő minigát a hólé és a domboldalról nagy zuhéban lezúduló vizek ellen, kész lett a homokos plázs, és mellette a virágágyások.
- Segítettek a reggeli állat ellátási rutinban.
- Finomakat főztek magukra és ránk Ildikó bográcsban, üstben vezetésével és mosogattak tábori körülmények közepette.
- Elkészült az iskolában a gyerekek által Péterrel tervezettek alapján a kerti zuhany, amit a következő években majd kazánnal vagy napkollektorral szeretnénk még szuperebbé tenni.
- A végén rendet raktak mindenhol maguk után, nem szemeteltek, és nem utolsó sorban meglepően kevés szemetet termeltük ez idő alatt.
- Nagyon sokat dolgoztunk, sokat és sokfélét mértünk, de azért jutott idő egy éjszakai csillagászatra és a modern lézeres műszerekből egy kis ízelítőre is.

Nagyon örülünk, hogy itt voltak, és nagyon szépen köszönjük a munkájukat!
Mind nagyon elfáradtunk, de öröm és igazán lelkesítő volt velük dolgozni!
Ezúton köszönjük azoknak a felnőtteknek, akik áldozatos munkájukkal segítették az 1.0-ás keszegi mérőtábor megvalósulását!

Virág és Péter
a Póth család nevében


2017.06.02 18:00
Minden napra egy boci


Hál' Istennek idén is bőséges a boci áldás. Máig ebben az évben 12 üszőnk és 6 bikánk született. Ezekből 6 az elmúlt egy hétben...
Mivel nyáron mindenki kint a legelőn születik, és mi az ellésnél jellemzően a közelben sem vagyunk, ilyenkor mindig kérdéses, hogy ki kihez tartozik?
Merthogy az anya a borját elllés után, felnyalja, lábra bökdösi, maga alá veszi, megszoptatja, és ha minden rendben van, a kicsit valahol elfekteti a fűben, a bozótban, akár a legelőszakaszon kívül, ő meg elmegy a gulyával legelni.Mikor jóllakott, ivott, visszamegy a titkos helyre, hívja aborját, és az, ha már éhes, előjön, esznek, majd kezdődik előröl az egész. Ilyenkor vagy észreveszzük a borjat magában, mert mégse bújt el oylan jól mint hiszi, vagy látjuk az anyán, hogy megellett, de a kettőt egyszerre ritkán. És ha többen ellenek egyszerre, akkor jön a fenti kérdés: Ki-kihez tartouik?
Általában megpróbáljuk őket anyjukkal tetten érni, és lefényképezni, és a borjúnak az ismertető foltjait feljegyezni, mert pár napra rá, be kell hajtani az egész gulyát, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően időben befülezhessük a kicsiket. A szorítókarámban pedig általában akkora a kavarodás, hogy nem mindig látszik, ki kivel van. Ez a kép ís egy ilyen azonosítós kép. Muci (Péter egyik kedvence) látható rajta elősszülöttjével egy olyan napon, mikor 3 új bocit találtunk egy rutin ellenőrzésen. :-)


Virág
a Póth család nevében


2017.05.03 18:00
Csillag és borjai


Van egy fekete tehenünk, a gulyából igencsak kivilágít, de 10 éve valahogy mindig megússza a selejtezést.
Az egyik ok, amiért marad, hogy bár nem túl kedves, de nem ő a legbunkóbb.
A második, hogy könnyen ellik, jól neveli a borjait és azok gyönyörűek.
A harmadik ok tréfásabb: mióta vendégek járnak hozzánk a gazdaságba mindig elmondjuk, hogy Guszti a bika, az a vastagnyakú. Általában visszakérdeznek: Az a fekete? Nos, az a fekete nagy szarvval, egy tehén: Csillag, akit most bemutatok azoknak, akik még nem ismerik, aki oktató célzattal (bemutató példányként) marad évről évre tovább a magyartarka gulyában, hogy mindenki lássa, a rajzfilmekkel ellentétben nem attól bika egy bika, hogy fekete, hanem attól, hogy mi van a lába közt.
Csillagot kicsi borjúként 10 éve, majdnem a kezdetekkor vettünk, mert Zsöml tehenünk iker borjai ellés közben elpusztultak, és Zsöminek olyan sok teje volt, hogy én nem vállaltam sem a fejést hónapokon át, sem egy drasztikus apasztást.

Nem nagyon volt akkor úgy hirtelen eladó napos-hetes borjú a közelben, így nem válogathattunk. Végül két borjút vettünk Zsömi alá, az egyik egy őzszínű bika, a másik egy fekete üsző volt. Az első az egyik kedvenc kisbikám lett: Szélvész, de róla majd egyszer máskor... a második Csillag az akkor a homlokán lévő csillag jegyről. Felnőtt, és mivel akkor még minden valamire való üszőt megtartottnk az állomány növelés miatt, maradt ő is, bár feketeként kilógott a sorból. Pontos fajtája nem ismert, egyéb húshasznú a besorolása, de biztos vannak magyartarkák a felmenői között, mert igen változatos színű bocikkal ajándékozott meg minket az évek során. Az első egy gyönyörű magyartarka kinézetű üsző volt, amit eladtunk, mert igyekszünk a magyartarka vonalat tartani, célozni, így ''keveréket'' nem akartunk. Azóta hat kisbikákat kaptunk tőle, amik vagy török exportra, vagy bérvágás után az asztalaitokra kerülnek. Volt köztük az ideihez hasonló fekete, a homlokán egy félrecsúszott fehér folttal: ő volt Csula Csongor. Zsolti a béka úgy nézett ki, mint akit a körme hegyétől egy barna overálba húztak bele, csak a hófehér feje ''lógott ki belőle''. Volt szinte fehér is köztük, mérsékelten sok barna folttal...

Idén újra egy fekete érkezett, a legelőre születve. Hatalmas nagynak született az ezévi újra Csongor, és mint általában a nagyon nagy bocik, a szopásban ő sem jeleskedett. Mivel még kijárósak voltak a tehenek, és nagy felhőszakadás ígérkezett, jó lett volna, ha bejönnek a többiekkel, de újszülött borjúval az anyja nem mozdul. Így maradtak kint. Én meg kannában vittem ki a vizet a tehénitatáshoz, és a ''semmiben'' próbáltam az anyja alá igazítani a borjút, hogy egyen. Ez egyedül nagy mutatvány. A tehén forog, rosszabb esetben fel akar ökleni, mert félti a borjút. A borjú bénázik, és ráadásul ellenáll. Próbálnád a tehénnek az elsőre kevésbé érdekesnek tűnő (nem nyalogató, nem beszlő) fele felé fordtania a borjút, majd a fejét, a tőgyhöz közelíteni, a szájába egy csecset csempészni, közben rávennni, hogy szívjon...ő meg nagyon okos és hátrál, boxol, és gyakran engem is fellök. Ha kívülről nézed, vicces, ha benne vagy, izommunka és türelemjáték...

Végül már dörgött és villámlott, és esett, majd zuhogott, de kívételesen megvolt a fák-bokrok között nehezített terepen végzett mutaványnak az az előnye, hogy a lombok alatt nem teljesen áztam át. És persze végül sikerült: degeszre ette magát a kicsi. Másnap még egyszer felmentem a kollégákkal, befüleztük a borjút, és még egyszer segítettem nekik. Estére már minden ment magától, ettek, szoptattak, ahogy kell, és már együtt mozogtak a gulyával ők is. Többet meg sem közelíthettem sem a borjút, sem Csillagot, mert ők öntudatos lények, nem kérnek simogatást, emberi közelséget. Csak megtűrik a segítséget, mikor nagy a szükség...

Virág
a Póth család nevében


2017.04.30 18:00
Még minidg pitypangok


Szerencsére idén még mindig vannak pitypangok. De reményeim szerint idén ma szedtem utoljára pitypangvirágot. Már egy hónapja szedem egyedül, szedjük a gyerekekkel, ismerősökkel és már kissé unom..., de végre talán elég lett az őszi preparátum készítéshez a készlet.
Aki még nem szedte, de tervezi, az szemlélje meg a mellékelt képen a középső virágokat. Erre a célra a még nem teljesen kinyílt virágfejek a megfelelőek, amiknek a közepén egy kis csomó szerű közép van. A bal oldalon látható csodás aranysárga kinyílt félgömbök már nem megfelelőek. A szárítás során magba fordulnak, és a cserényen néhány nap elteltével csak röppentyűs magokat találunk, amiből nem készíthető sikerrel pitypang preparátum a trágyaoltáshoz. Ha mégis ilyet használunk, a következő évben a frissen trágyázott területen garantáltan sok pitypangot találunk az új pitypangszedéshez. :-)

Köszönöm mindenkinek mégegyszer, aki segített e sziszi-fuszi munkában:

Virág
a Póth család nevében


2017.04.23 18:00
Áprilisi tréfa


Jó, hideg igazi telünk volt, mindenki örült a szép és igazi tavasznak. Április szeszélyes, de ilyen tréfára nem számítottam, mint ami jött.
Április 19-én olyan sok hó esett nálunk, hogy Lea újra elővette a hócsúszkát, és elment szánkózni, majd hóembert épített. Gábor az emberünk, mint télen a nagyhavas napokon, ismét az autókat, teherautókat húzgálta fel traktorral a Keszeg felé igen erősen és hosszan emelkedő penci parton, és a vonólappal a főúton és a faluban havat kotort. A hó nálunk 2 napon át megmaradt. A ház mögött, az északi oldalon 5 nap múlva is ott voltak még a tetőről lecsúszott hókupacok.
A korán lombba borult fűzek recsegve, ropgva törtek a hatalmas hóteher alatt. A patakparti legelőn sok helyen a fakerítésünkre szakadtak, ripityára törve azt is. A legelő teli van ágakkal. Nem tudom, mikor jutunk hozzá, hogy újra szép rendezetté varázsoljuk ezt az 5 hektárt.
A tehenek is kicsit megilletődötten járnak, kelnek a téliszálláson, a szénát, szenázst csak turkálják. Merthogy ők már napok óta kiszoktatósak voltak a legelőre. És a finom friss fű után valahogy nem ízlik a téli takarmány...Mindegy, már csak pár nap, és az új hóolvadás után újra felszáradnak a földek annyira, hogy újra nekikezdhetünk a bendőflóra fokozatos átállításának. A széna-szenázs emésztő baktériumok számának csökkenése mellet a friss fű emésztők felszaporításának. A dolog nem nehéz, megy az magától, csak a fokozatosságot kell betartani. Először csak teli hassal ''sétáltatjuk'' a jószágot a legelőn, aztán egyre korábban engedjük ki, így az minden nap egyre több friss takarmányt vesz fel. Ha sietünk, fosni kezdenek, és sok kilót ledobnak, ami a télen fűtésre, borjú nevelésre fordított kilók elvesztése után már igazán nem kívánatos. Ha türelmetlenségünk nem ismer határt, akár bele is dögölhetnek a hirtelen takarmányváltásba. Így aztán türelmesen ki-be hajtjuk őket nap, mint nap. Ez néha terhes, de amikor a kapun át vonulnak előttünk teli hassal, elégedetten befelé, mindig megállapítjuk, hogy ez az egyik legjobb rész a marhatartásban, mikor elvonul előttünk a gulya, és egyessével csodálhatjuk őket.

Virág
a Póth scalád nevében


2017.04.09 18:00
Pitypang nap


Tegnap volt A NAGY PITYPANG SZEDŐ NAP. Csupa nagy betűvel.
Hirtelen jött az ötlet, az időjárás előrejelzés, és a vetési naptár alapján, hogy tartsunk közösségi pitypang szedést.
Sajnos mivel későn írtam, és ráadásul valami rendszerhiba miatt igen sokatoktól visszapattant a levél, nem mindenkihez jutott el a hír, hogy újabb nyílt nap lesz a gazdaságban. De azért két család így is eljutott hozzánk és segített.
Mivel nem csak bio, de biodinamikus gazdaság vagyunk, ezért biodinamikus preparátumokat használunk. Az 5+1 trágyaoltó praparátum egyike a pitypang, amihez ilyentájt kell megszedni a pitypang virág fejeket. Azokat megszárítjuk és őszig tároljuk, amikoris Mihály nap környékén burokba csomagolva fél évre leássuk a földbe, hogy aztán félévnyi csillag és föld hatások után Szt. György nap után felszedjük, majd használjuk azt.
Mivel elég sok a marhánk, szerencsére a mélyalomban télen elég sok trágya képződik, így van mit oltani, így elég sok kell a trágyaoltó preparátumokból. Mind közül talán a pitypangfejet megszedni a megtöbb kitartást igénylő feladat. Merthogy csak a fejek kerülhetnek bele, de azok közül is, csak az épp megfelelően kinyílt állapotúak.
A több napja tartó egyéni és a két kisebb gyermekünkkel végzett végtelen virágszedésem közepette jegyezte meg Péter, hogy ehhez akár segítséget is kérhetnék Tőletek! És lőn. Írtam. És jöttetek, és szedtük és szedtük és szedtük. A képen látható hatalmas mennyiség lett az eredménye.
Köszönet érte a Lukasz és Mocsai család apraja-nagyjának! Veletek több napnyi általunk szedett mennyiség gyűlt össze. Így már reményteli a kívánt cél elérése.
Igazi bolond, szeles áprilisi időnk volt, nem volt melegünk, de jó volt a hangulat, jót ettünk, beszélgettünk is. Talán hagyományteremtő lesz ez az alkalom is.
Köszönöm, hogy velünk voltatok!

Virág
a Póth család nevében


2017.04.12 18:00
Első nap a legelőn


Mostmár biztos tavasz van! Virágban a Nagylegelőn a sok vadalma, és habár még rövid, de zöld a fű. És legfőképpen: ma délután engedtük ki idén először a teheneket egy kis egészségügyi sétával egybekötött legelgetésre a legelőre.
Ez mindig szívmelengető látvány.
A téli szállás ekkora már nagyon szűknek tűnik. Akármilyen dolgunk visz a legelő felé, a tehenek mindig reménykedve a kapuhoz rohannak, hacsak nem már előzőleg is ott ácsingóznak, hátha ma végre már kimehetnek. És ha nem, méltatlakodásuknak bőgéssel adnak hangot. Mert az nem lehet, hogy mi nem érezzük a tavaszi zsongást, a legelő hívó szavát! És valóban, mi is érezzük. De még várunk. Várjuk, hogy a legelő földje annyira felszáradjun, hogy a marhák a taposásukkal már ne tudják tönkretenni, hogy a fű annyira megnőjön, megkapaszkodjon a száradó földben, hogy azt nyelvükkel körülölelő nyakból indított szakítással letépő marháink ne gyökerestűl tépjék ki. Mert akkor egyrészt nem lesz fű, másrészt a gyökerekre ragadt földdel olyan kerül a bendőbe ami oda nem való, és akár elhulláshoz is vezethet. De ma végre már én is úgy éreztem, hogy eljött az idő. (Merthogy ebben a kérédsben mindig az én szavam a végső.) És amikor a legelőhöz vezető kapuhoz mentünk és odaáramlottak azok is, akik nem ott várakoztak már órák óta, akkor végre kinyílt a kapu.. és a nagy, több száz kilós tehenek is farkukat borjú módjára felcsapva rohangáltak, ugráltak, majd némileg lecsillapodva fejüket letéve hangosan tépni kezdték a füvet. (Ez láthetó a képen.) Utána már csak a télen született, a kerítések közt cseperedett borjak rohantak, kezgetőztek hosszan a hirtelen szélesre nyílt világban.

Virág
a Póth család nevében.


2017.02.27 18:00
Nagy megtiszteltetés ért miket…Thomas Lüthi nálunk járt


Február 24-én Thomas Lüthi, a Goetheanum( ez Svájcban van és az antrophozófiai mozgalom központja) Mezőgazdasági Szekciójának vezetője tartott előadást Budapesten ''A Természeti környezet - a biodinamikus gazdálkodás és az emberi fejlődés kapcsolatai'' címmel Mindez igen száraznak tűnhet így olvasva, de biztosíthatok mindenkit róla, hogy bár persze biodinamikus és antropozófai dolgokról volt szó, ráadásul németül, mégis egy nagyon érdekes, érthető és rendkívül élvezetes előadást hallgathattunk meg kitűnő tolmácsolás keretében.

A vasárnap volt ezen a hétvégén a legizgalmasabb számunkra, mert Thomas Lüthi a mi gazdaságunkat látogatta meg, mint Demeter átállás alatt álló (a biodinamikus gazdálkodás tanúsításáért folyamodó) magyarországi gazdaságot.
Mi úgy éreztük, semmi extrát nem tudunk mutatni neki, aki a világ oly sok országába eljutott, mindenütt tanít, és rengeteg jó példát lát, hiszen mi az elmúlt 15 évben, mióta első földjeinket megvettük, sokkal kevesebb időt, energiát és pénzt tudtunk a gazdaságba fekteti és messze nem jutottunk olyan messzire, mint ahogy anno szerettük volna, és nem érezzük úgy, hogy sok mutogatni valónk lenne egy ilyen „nagy embernek”, pláne nem egy hideg télvégi napon, mikor még a fűzfák is csak épp hogy ébredeznek, és minden sáros és szürke, a tehenek a legrosszabb kondijukban vannak, a trágya tocsog az éppen elolvadt hólétől.
Szerencsére kiderült, hogy Thomas (milyen jó, hogy angolul csak tegeződni lehet, így nem kellett a kor és a tudás miatt bennem születő tiszteletből fakadó magázódással és az ebből adódó távolságtartással küzdenem) igen kedves, közvetlen ember. Minden érdekelte, rengeteget és nagyon inspirálóakat kérdezett, mondott. Így hát megmutattuk neki, amink van: megnéztük az állatokat. Nagyon tetszett neki a baromfiudvar, a sok őshonos fajtával. A kakasokról, pulykákról több képet is készített. Azt hittem a teheneket csak messziről nézi meg, de nem: bejött a mélyalomra, és közelről is megismerkedett a bizalmasabb teheneinkkel. (Ebből a szempontból jó volt a februári látogatás, mert a téli szálláson töltött hónapok alatt mindig sokat szelídülnek a marháink. Némelyik olyan barátságos lesz, hogy idegenek is megsimogathatják.) A mellékelt fényképen épp a téliszálláson vagyunk.
Bejártuk a gazdaság felét autóval, elmeséltük, hogy hogyan nézett ki amikor a birtokunkba, használatunkba került egy-egy darab föld, hogy mit tudunk a múltjáról, hogy mi alapján kezdtük így vagy úgy művelni, hogy mit éreztünk, vettünk észre, hogy mi változott, mik a jövőbeni célok. Ő persze hatalmas tudásával, tapasztalatával igen sok építő kérdést tett fel, és sok még hasznosabb megjegyzést tett. Én a kikocsizás végéről lemaradtam, mert már az ebéddel bajlódtam. Két kakasunk került az asztalra, az általam nagymama-levesnek nevezett formában (enyhén sós vízben órákon át fő a csontos hús, és csak a végén kerül bele zöldség, a són kívül semmi fűszer, de ami így kifő belőle, az nem is igényel mást). Második fogásként elpusztítottuk a combokat, melleket, amik a leves után maradtak. Igazán jót ettünk, jót beszélgettünk.
És a végén már nem emlékszem pontosan mit mondott, de nagyon megdicsért minket (nem az ebédért, hanem) a gazdaságban eddig véghezvittekért és sok erőt kívánt a folytatáshoz. (Még soha senkitől nem kaptunk ekkora elismerést a gazdaságban végzett 15 évnyi küzdelemért.)
Mezei Mihály, a magyarországi Biodinamikus Közhasznú Egyesület elnöke, a felesége és egy barátjuk is itt volt. Ők sok más mellett a német és svéd tolmácsolással segítették a beszélgetést, ha angolul hiányzott valami kifejezés a repertoárunkból. Izgalmas, soknyelvű, új gondolatokat ébresztő, inspiráló látogatás volt, mely új lelkesedést adott nekünk!

Köszönjük, hogy Mihály bár még nem vagyunk tökéletesek, hisz nálunk még mindig csak „kezdődik valami”, mégis hozzánk hozta Thomast! Sokat jelent nekünk ez a látogatás, az ezzel adott támogatás!

Virág
a Póth család nevében


2017.01.19 15:26
HÍRLEVÉL 2017.01.18.


Kedves Vásárlóink és Támogatóink!

Gyönyörű hóba borították az égiek a Cserhátot és vele minket is, de nálunk eddig minden oké.

Hírlevelünk tartalmából:
Aktuális infók a husikról
Hírek a tanyáról

Aktuális infók a husikról

Ezen a héten és a jövő héten PÉNTEKEN leszünk a barkácsboltban/húsboltban Judit kolléganőmmel felváltva,
Vagyis 20-án és 27-én szerettel várjuk a spontán betérő húsvásárlókat reggel 8-tól 13.30-ig Vácott a SárgaFogóban (2600 Vác, Dózsa György út 53.)
Más napokon a pultos lányok-fiúk is megpróbálnak kiszolgálni, de ők általában csak a határozott elképzeléssel rendelkezőknek tudnak husit adni, mert eddig még nem ásták bele magukat a marha részeinek felhasználási rejtelmeibe...

Rendelni a szokott módon, egy egyszerű emailben, vagy a rendelőlapot kitöltve és visszküldve, esetleg sms-ben, telefonon lehet.
A leadott rendeléseket összekészítjük, mint máskor, és ha jelezzünk, ha kész, ha lehet jönni érte nyitvatartási időben.
DE január 23-24-25-én csapatépíteni megyünk a barkácsboltos csapattal, így nem csak a barkácsbolt, de a húsbolt is zárva lesz 3 napig.

Nagyon köszönjük a sok karácsony előtti húsvásárlást! A bérvágatás ára már majdnem visszajött. No nem eredményként, csak bevételként, de ez is nagy könnyebbség. :-)
És annak igazán nagyon örülök, hogy oly sokan jeleztetek vissza, hogy mit főztetek, és hogy mennyire ízlett.
Ilyenkor érzi úgy igazán a gazda, hogy megéri. Megéri minden nap öröme, nehézsége, fájdalma, mikor így beszéltek egy-egy vacsoráról, ebédről...
Köszönöm, hogy megosztjátok velem, velünk örömötöket, amiket a husikkal magatoknak szereztek!

Technikai info: a marhahús áfája maradt 27%, így maradtak az árak is, ahogy voltak.

Hírek a tanyáról

A karácsonyi szünetben volt kicsit hideg, meg nagy is, de megúsztuk egy vízelfagyással, amit végül másnap Gábor kollégánk elhárított, így a hidegben nem volt semmi nagyobb megpróbáltatás, mint más években.

A következő szomorú hírt csak azért osztom meg veletek, mert sokan tudtatok róla, hogy már karácsony előtt is heteken át küzködtem Luca tehenünk gyógyulásáért. Sokan szurkoltatok neki, nekem, nekünk...
Luca az óév utolsó napján hosszú fekvés betegsége miatt, a fekvés szövődményeiben meghalt. 13 éves volt, vagyis nem fiatal, 9,5 évet volt velünk, vagyis majdnem a kezdetek óta. Megviselt a betegsége, a halála, de még aznap estefelé megellett Zsömi, aki még idősebb, és még régebben van velünk, és egy gyönyörű, erős üszővel ajándékozott meg bennünket. Nagyon hideg volt, a borjú fázott, elsőre nem volt hű-de-ügyes a szopásban sem, így lett egy csomó munkám vele. Mire végeztem, késő este lett, és a szomorúságom is elszállt.
Nálunk a gazdaságban néha valahogy minden olyan egyszerű, olyan érthető. Az egyik megy, a következő jön. Legyen szó feladatról, vetésről, állatról, életről. Az élet körforgása, összefüggései, szépsége itt valahogy olyan nyilvánvaló...és így a bánatok is gyorsabban múlnak, a sebek is gyorsabban gyógyulnak.

A karácsony hó nélkül, de leírhatatlanul gyönyörű zúzmarával csillogósra varázsolt tájban telt.
Most mindent vastagon beborít a hó. (Sajnos jó fényképeim egyikről sem készültek.) 2 év után jólesik egy igazi tél!!!
Hihetetlen a változás.
Leával idén iskolakezdet óta, minden reggel nézzük a napfelkeltét (pont akkor indulunk). Figyeljük, ahogy ő mondja, hogy ''az angyalok ma milyenre festették az eget?'' Minden nap ugyanaz az út, majdnem ugyanakkor, és minden nap teljesen más. Tudom, mi kívételesen szép tájon lakunk, de a sok fázásban, csúszkálásban, didergésben talán felétek is van valami rácsodálkozni való, aminek örülhettek, ami nap mint nap rátok vár, és arra, hogy észrevegyétek...

A tehenek köszönik jól vannak, egyáltalán nem fáznak. Vastag a bundájuk, amit télre növesztettek, (És különben is 5 fok körül kezdik konfortosan érezni magukat.) A kiszolgálás szerintük megfelelő: Meleg és bőséges az alom, mindig van kaja, és idén víz is. :-) És két legfőbb téli ellenségük a nedves levegők, a nagy szelek ritkák felénk mostanában.

A baromfiak nem ilyen boldogok, mert ők egy az eddig megszokott végtelen térhez képest egy szerintük kicsi baromfiudvarban raboskodnak. Ami bár útálnak de praktikus, mert a róka nem jár be, így most végre nem fogynak. Szerintük hideg van, de szerencsére van kaja. Csak az a kár, hogy nem lehet kimenni a hó alól előbukkanó zöldeket csűrbe és zuzába tömködni. Mert a szemes takarmányt már únják.
A nagy hidegre és a zöld hiányra való tekintettel csak párnaponta kapunk 1-2-3 tojást, így továbbra is még nekünk is kevés. Sajnos nincs eladó. Gondolkodunk egy nagy baromfikifutón, de nagyok a költségei, sok a munak vele, és nem biztos, hogy nagyban is működne a rókamentesség. Vagyis még gondolkodunk. Így továbbra sem biztos, hogy lesz eladó bio tojásunk...

Ennyi jutott most eszembe.
Szív és testmelengető napsütést kívánok a mindennapjaitokra, épp mint amilyen most nálunk van:

Virág
a Póth család nevében
06209833429


2016.10.17 17:08
TEGNAP ÓTA SZEMETEL AZ ESŐ, DE...


Tegnap óta szemetel az eső. Mostmár minden csupa csúszós sár, és bár nincs is igazán hideg, mégis fázom és fázom. De van aki pont az ilyen időt kedveli. Tavasszal Gábor kollégánk laska spórát szerzett nekünk. Vágott hozzá fűzfa tuskókat, gondosan becsomagolta őket, majd ki mikor eljött az ideje, és most teremnek a tönkök. Ma gombás tojásként melengette lelkem. Sajnos annyi nincs, hogy veletek is megoszthatnánk,így marad a kép. Ezt küldöm nektek szeretettel ezen a borús igazi őszi napon. Virág
a Póth család nevében


2016.10.12 12:33
KOMONDOR KÖLYÖK AJÁNDÉKBA ELVIHETŐ


Kedves Ismerőseink és azok Ismerősei!

A lényeg: az utolsó komondor kan kölykünknek még gazdát keresünk! Pillanatnyilag még cuki kis jegesmedve kinézetű, de lassan tiszteletet parancsoló nagy komondor válik belőle.

Ajándékba elvihető.
Jelenleg 9 hetes, oltásaiból 2 szériát és féreghajtást már kapott.
Köldöksérve miatt egy 10000.- forintos sérvműtétre van szüksége.

Felmenői:

Sára és Sajó kutyánk nászából 4 kan született 3 szintén kan testvérével augusztus 6-án.
Az anya fajtatiszta, törzskönyves, az apa fajtatiszta törzskönyv nélküli, mindketten a Mátyás király udvari Kenelből származnak. Direkt párként vásároltuk őket házőrzőnek, vagyis a felmenőik rokonságára is ügyeltünk. Mindkét ág diszpláziamentes, de a mi kutyáink nem szűrtek.

Az első almot úgy, ahogy volt, a tenyésztő vásárolta meg, és kettőt közülük megtartott továbbtenyésztésre… így valószínűleg a mostaniak is ígéretesek.

Sára és Sajó a komondorok barátságosabb vonalából származnak, vagyis az idegenekkel bár tartózkodóak, de nem állítják őket azonnal falhoz, ha a gazda nincs jelen, csak a fellépésükkel, ugatásukkal érik el, hogy inkább ne szálljon ki az autóból a hozzánk érkező… Szerintük vendég csak akkor érkezhet a házhoz, ha a háziak vezetik be. Ne önállóskodjon itt senki, akkor se, ha minden nap nálunk jár. Vagyis olyan helyre nem biztos, hogy jó választás, ahol gyakran fordulnak meg idegenek úgy, hogy nem kívánjuk őket be- és kikísérni.

Ugyanis aki nem ismeri a fajtát, annak leírom: a komondor elsősorban házőrző, nem társkutya. Erősen kötődik a gazdához, a családhoz, védi a házat, a területet, de jellemzően nem hozza vissza az eldobott botot, labdát, nem követ hosszú túrákon hűségesen, nem akar a kerti tevékenységeid mindegyikében sem örökké jelen lenni. Nappal gyakran pihen, szundikál, sokszor nem is látni, amíg valami rendetlenség nem történik, amit hangos ugatással jelez. Nem olyan éber, mint egy puli, aki minden rezdülésre figyel, de a fontos dolgokat tapasztalatunk szerint észreveszi. Sötétedés után a mieink szerint itt a „csend és rend ideje”: Ha mi zajongunk, mozgunk, minket is keményen megugatnak. Csak akkor hagyják abba, ha meggyőződtek róla, hogy valóban mi vagyunk azok.

A kölykök, a felnőttek is jól szocializáltak, Lea a 6 éves kislányunk (aki sokat van egyedül velük) is biztonságban van velük. Tapasztalatom szerint a gyerekeket leginkább, mint más nagytestű kutyáknál is, inkább csak az örömködésből feldöntés, elsodrás fenyegeti. Ismerkedés után vendégek, vendég gyerekek is szabadon mozoghatnak a kertben, ha valaki (akár gyerek) házigazda is jelen van. Vagyis nem kell a kertben üldögélni, hogy pl. a kislányt és barátnőit őrizzük a kutyáktól homokozás, szaladgálás, játék közben.

A komondorok sok ápolást nem igényelnek, a szemük környékén és a fülüknél kell eltávolítani a szőrt, és ha hosszú, impozáns bundában szeretnénk tartani őket, akkor néha rasztázni a szőrüket. De az egyed függő, hogy ez a gazdinak terápiás tevékenység mennyi időt igényel, mert például Sári szőre szinte magától gyönyörű csigákba rendeződik, míg Sajóé kicsit több ápolást igényel, és nem lesz fürtös, csak nemezes. Másik út, minden tavasszal megnyírni. Ilyenkor kiderül, hogy a nagy bundában lényegében egy agár test lakozik… Így persze nem annyira tiszteletet parancsoló a külseje, de láthatóan könnyedebb lesz, többet mozog a kutya.

Betegségre tapasztalataim szerint nem hajlamosak. A mieink sima felnőtt kutyatápot, vagy méginkább nyers vagy főtt húst kapnak. Testméretükhöz képest nem nagyétkűek.

Az alapoltások után, így, hogy nem járunk velük kutyaközösségbe évente csak veszettség ellen kell oltani és persze féreghajtani.

Ha kerted van, és pont most szeretnél, egy cuki mini jegesmedvét, aki hívásra már jön, örül, ha embert lát, simogatják, és aki kb. két éves korára nő fel, és egy nem túlmozgékony, feleslegesen nem ugató, nagytesű, megbízható házőrzővé válik, akkor válasz egyet a 3-ból.

Az első két oltását, féreghajtóját megkapta, már nem csak szopik, hanem tápot, főtt húst is fogyaszt hetek óta, hívásra már jön, és már bármikor elvihető Keszegről, a tanyáról!

Ha te nem szeretnél most kutyát tőlünk, de tudsz olyat, aki igen, kérlek, szólj neki.

Örülnénk, ha az ismerősi körben lelne gazdára!
(Hátha viszont látnánk még ők, mert nagyon belopta magukat a szívünkbe, de több komondort mi nem tarthatunk meg.)

Virág
a Póth család nevében

062098334
virag@sargafogo.hu


2016.09.27 22:35
MEGHÍVÓ: CSENDERESI ŐSZI SÉTÁRA - OKTÓBER 2. VASÁRNAP


Elérkezett a várva várt nap!

Október második napján, vasárnap egy őszi sétára várunk Benneteket a gazdaságba!

Táv: kb: 4-5 km, a szintkülönbség 3 domb megmászása, és arról való leereszkedés. Ezt oda-vissza meg kell mászni, de a tervek szerint nem toronyiránt megyünk, így valóban séta lesz, a séta. :-)

PROGRAM:

10 óra: érkezés Csenderesre,a tanyánkra, megérkezés, ismerkedés, bent lévő állatok megtekintése

Fél 11 körül kezdődne a séta. (Aki nem ér ide, nem tud velünk tartani, később csatlakozni :-(, mert a bikák legelőjén, a tehenek legelőjén vezet át az út, és ezekre balesetvédelmi okokból csak a csoporttal együtt lehet bemenni.), és itt bent a tanyán sem tud megvárni bennünket, mert itt lesznek a kutyák. Így kérek mindenkit, hogy legyen pontos!

A séta alatt a tavaly bozótosból kiszabadított új legelőnk, és a régi legelőnk tekinthető meg. Lemegyünk a tehenek itatójához, és ha szerencsénk van találkozunk a gulyával is. Aztán elmegyünk a szelídgesztenye fákhoz, ahol segíthettek gesztenyét szedni, majd visszasétálunk a tanyára.

Ezután, ha minden jól megy, lesz még idő közös falatozásra, beszélgetésre.

A tanya délután kettő körül zár, mert másnap egy új hét kezdődik... :-)

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, melyet a jelentkezés sorrendjében tudunk elfogadni. (Sajnos akármilyen sokan nem tudunk ezen a programon résztvenni...)

Aki jönni szeretne, kérem, péntek éjfélig jelezze írásban : név, létszám, telefonszám adatokkal! (Ha hamarabb betelik a létszám, írok!)

Amit hozzál:
- Valami kényelmes cipő, mert pl. papucsban nem jó ötlet a program.
- Megfelelő, kényelmes ruha.
- Esetleg fényképező, hátha látsz valamit, ami megtetszik.
- És valami finomság, amit szívesen beadsz a közös evésbe!
- Ha van vastag munkáskesztyűd, azt is hozzad el a gesztenye szedéshez.
- Jókedved, nyitottságod, ismerkedő kedved is hozd magaddal!

Ami lesz:
- Forrásvíz
- Talán elkészül egy gulyásleves is. :-)
- Korlátozott számban kesztyű és sok terményzsák a gesztenye szedéshez.

Hogy találsz ide?
Budapest, Gödöllő, Vác felől:
- M2-es útról Rád felé kell letérni. Rád, Penc az útirány, itt Keszeg felé el kell kanyarodni. Egy jó nagy dombra felkapaszkodik az út, itt a megyehatár, és a faluba ereszkedik le.
- Keszegen egy T-elágazáshoz érsz, itt fordulj jobbra Galgaguta irányába.
- Menj végig a főúton (a templom mögött balra kanyar), hagyd el a falu vége táblát. Jobbról temető, balról régi Tsz telep és innen végig lejt az út.
- Az első völgy alján, a szalagkorlát előtt BALRA van egy köves út, erre fordulj rá!

Ősagárd felől:
- a faluba beérve, menj egyenesen, és a templomtól ugyanaz, mint feljebb!

Nézsa, Alsópetény felől:
- a nézsai útról Keszeg felé kanyarodva a 3 völgy mélypontján, a szalagkorlát után jobbra kell fordulni a köves útra!

Utána már egyforma:

- A két kerítés között haladj rajta, majd mindig, ahol választani lehet, tarts jobbra!
- Ha követted a fent leírtakat, megérkeztél a házunkhoz!
- Az úttól jobbra próbál valahol leparkolni, úgy, hogy más is elférjen!
-VÁRD MEG, MÍG A KUTYÁKAT MEGFOGJUK, AMÍG KISZÁLLSZ! Utána már nem lesz gond! Ha nem látsz senkit a háziak közül, maradj az autóban, és telefonálj! (A Vodafon erre nem szolgáltat.)

Térképen a cél: http://csenderes.hu/kapcsolat.php
A kisebbik narancssárga tetős épület a cél az erdőtől balra.

HÁZIREND, MIVEL EGY GAZDASÁG IGEN SOK BALESETVESZÉLYT REJT...
- Ha gyereket hozol, te vigyázol Rá!
- Kutyád, egyéb háziállatod, kérjük, ezúttal hagyd otthon!
- Nem szabad össze vissza elbóklászni. (Most azoknak sem, akik már otthonosan mozognak nálunk.) Ez nem az a hely, nem az az időpont! Kérlek, maradjatok velünk!
- Nem szabad a gépekre, bálákra, épületekre, fákra, stb. felmászni! Ha mégis, akkor ottleszünk, és azt mondjuk, hogy most lehet!
- Kéretik a fentiek betartása, az önmagatokra és egymásra vigyázás, hogy egy mindenkinek (nekünk is) valóban jóemlékű, vidám találkozót tudhassunk majd magunk után!

Szeretettel Várunk Benneteket!

Virág
a Póth család nevében
06209833429


2016.09.27 22:19
AZ IDEI NYÁR A TANYÁN, NEM IS ANNYIRA DIÓHÉJBAN


Mindig azt hiszem, hogy most már kellően tapasztaltak, elég jól gépesítettek, előrelátóak, megfontoltak, a feladatokra megfelelően és elég sok fővel felkészültek vagyunk, és a következő időszak már könnyebb lesz. És rendre meg kell tapasztalnom, hogy nem.

Mert persze idén nyáron is megbizonyosodhattunk, hogy nem…

A tyúkok 200-an voltak és szépen tojtak. Bőven volt eladó biotojás, és volt is rá vevő is. Kikeltek a kiskacsák, kiscsibék, kislibák.

A vetések szépek voltak, a vadak sem bántották a sok pénzért vett villanypásztorrendszerrel sok munkával komolyan körbekerített, védett táblákat.
Péter sikeres alkudozásainak köszönhetően a vadászok is kijártak vadászni. A kombájnos megbízható, le volt beszélve, hogy jön majd aratni, amikor kell. A bio tönkölybúza eladásból stabil bevételre számítottunk.

A tehenek nagyobbik része már régebben rendben megellett, a borjak gyönyörűek voltak, a többi ellésre készülőért sem kellett aggódni. Úgy tűnt, hogy az eladó marháinkat végre élő állatként is bioként tudjuk eladni egy biogazdálkodónak, mert neki azonnal bio átállt egyedek kellettek. Ez egy váratlan, de jó bevételnek ígérkezett. A kisbikák felnövését egy már bevált felvásárló „várta”.

Jól sikerült a lucerna első két bálázása.

A régi legelőkön jó és sok fű nőtt, a gulya időben kiment a téli szállásról. A nagy bozótból tavaly kiszabadított legelők is sokkal nagyobb hozamot ígértek, mint amire első évben számítani lehet.

Túljutottunk az iskolaév végi káoszon.

A gyerekek elmentek, vagy elmenni készültek a kötelező gyakorlatra Németországba, vagy segítőnek a Termik táborba, vagy csak a nagymamához, a haverokhoz, a Balatonra. Gondoltuk, hamarosan majd mi is csatlakozunk, és fogadkoztunk, hogy idén biztosan elutazunk családostul nyaralni valahova…

Aztán persze minden másként történt, és egy vég nélküli hajszává változott. Nyár végére fáradtabbak voltunk, mint az elején.



Először amik sikerültek, nehogy csak a rossz álljon itt:

- A tehenek most is jól vannak, a borjak nemkülönben. Összesen már 98 marhánk van…ez szuper, csak én jóval kevesebbet szeretnék…

- A lucerna 3. kaszálása is jól sikerült. Így jó sok lucernaszenázsunk van, ami a téli fehérje pótláskor fontos.

- A szénák végül jók lettek, és bíztatóan sok van belőlük, mondjuk ki, hegyekben áll a szérűn. A más években csak legelőként használt területek egy részén is tudtunk a legeltetés előtt kaszálni, mert olyan bő volt a hozam.

- Sok szalmát tudtunk idén bálázni magunknak, korrekt árért, ami fontos a téli almozáshoz, és már most is jó nagy hegyek vannak belőle, bár még nincs bent mind a tanyán…

- A tritikálé, tönköly vetésekben idén lényegében nem lett vadkár.

- A sok kicsi részre szétszedett, tavaly óta nem működő, 7 hónapon át darabokban álló nagy traktorunk végül újra eggyé vált és most már működik.

- Végül, ha nagy szenvedések árán is, de learattunk.

- A sok esőnek hála a legelők idén nem égtek ki, a marhák még most is kint vannak, nem kellett nyáron melléetetni a téli takarmány kárára.

- A frissen bozótirtott területeken találtunk több nagyon finom termésű alma- és körtefát, amit eddig nem ismertünk. Jól belakmároztunk belőlük.

- A komondorunk gond nélkül ellett, és neveli a kölykeit. Ebbe szinte azonnal bekapcsolódhatott pesztraként a pulink, és 2 hét elteltével az apuka is…

- A kislibák 10-en felnőttek, és mi már alig várjuk a Márton-napi libavágást, mert már nagyon öntudatosak, mindenkit megkergetnek, megtépnek a baromfi udvarban, és időnként akkora az arcuk, hogy ránk is ránk rontanak. Lehet, hogy előre hozom azt a libavágást…

- Sikerült az évekkel ezelőtt megkezdett biodinamikus munkát teljesebben folytatni a gazdaságban. Elkészültek az első saját készítésű preparátumaink, vettünk egy permetezőt, és megkezdtük a területek biodinamikus preparátumokkal való permetezését.
Látszólag sikersztori, de valahogy olyan nagy lett az ára. Végiggüliztük a munkatársakkal együtt az egész nyarat. És:

- A tyúkállományom zöme (a nagy anyagi befektetést és sok munkát igénylő kerítésépítés ellenére) végül a környező 3 rókacsalád idei sikeres kölyöknevelő projektjét támogatta. Őszre már csak annyi tyúk maradt, hogy éppen nekünk elég a tojás.

- A kiskacsák, amiket eddig elpusztítani sem lehetett, idén valahogy nagyon gyengék lettek, és csak töredéke nőtt fel a kikelteknek, és ez is nagyon sok energiát vitt el.
(Az sem vigasztal, hogy az idei év a nálam rutinosabbaknál is egy anti-kacsa-év volt, és az övékéi is elpusztultak.)

- Idén mind a tyúk, mind a pulyka kotlósaim igen gyengén szerepeltek, alig kelt alattuk csibe, és még kevesebb nőtt fel. (Persze lehet, hogy a kakasoknál van a hiba, de ennek ellentmond, hogy a tőlünk vitt tojásból máshol nagyon jó volt a kelési arány.) A keltetővel csibekeltetés is meglepően rosszul sikerült, hát még a csibenevelés, gyöngyös nevelés. Idén nem sok baromfit kell majd nálunk ősszel-télen levágni…

- A marhákból máig nem adtunk el, csak kettőt, és azt sem annak, aki 13-at akart vinni, mert neki végül nem sikerült annyi téli takarmányt venni/csinálni, hogy belevágjon egy ilyen mértékű létszámbővítésbe.

- Az évek óta viszonylag stabil bika borjú eladás befuccsolt, mert a törökök megharagudtak, az EU-ra, így nem engednek be többet marhát innen magukhoz, ugrott a bevétel, és a bikák ittmaradtak a tanyán, a nyakunkon.

- A tönköly búzát, amit bioban mindig könnyű volt jó áron eladni, idén egyszerűen képtelenség, pláne, hogy olyan sok eső volt felénk aratáskor, hogy idén nem javító búza minőségű lett, mint tavaly. Nem az a kérdés, hogy mennyiért adom, vagy nem adom, hanem egyszerűen telített az egész európai piac, és a nyakunkon maradt az egész.

- Egész nyáron nem jutottam el a marhákkal a vágóhídra bérvágatni, így erősen foghíjas a készlet.

- És bár egész nyáron dolgoztam, de nem bírtam egy nyavalyás marha hírlevelet összehozni, hogy legalább a húsokat kipörgessem, és onnan legyen pénz.

Merthogy a gondok jó része a pénztelenségből származott. Ugyanis a 2015-ös támogatási évre járó pénzeket, hatalmas harcok után, most kezdjük megkapni: 2016 őszén, ezért egy évet lényegében át kellett finanszíroznunk. És erre nem voltunk felkészülve. Sok-sok felesleges munka, sok halogatott, vagy elhalasztott beszerzés. (Ezért állt a nagy traktor több mint fél évet, ezért nem készült el a tyúkok kerítése a terv szerint…)


És mindehhez a legelőnek jó, de a gabonaaratáshoz, a szénakészítéshez nem passzoló idő alaposan próbára tett mindenkit. Nemritkán a felhőkkel versenyt futva éjjel 11-ig, vagy hétvégeket végighajtva dolgoztak a fiúk, dolgoztunk. És néha még ez is kevés volt.
A kombájnos mégsem ért ide, a gabona megázott. Romlott a minősége, napokat kellett várni, míg arathatóra száradt. És akkor nem tudtuk hova tenni, mert olyan sok lett. De legalább nem jártunk úgy, mint a többség a környéken, hogy az esőktől le se tudtak aratni…

Aki még nem volt nálunk, nem tudja, nekünk elég kevés épületünk van. Gabonatárolónk pedig nincs, így a szénatárolóba öntöttük le a tönköly hegyet és mellé a tritikálé dombocskát. És napokon át forgattuk, hogy be ne fülledjen, be ne rohadjon mert akkor rosszabb, mint ha le se arattuk volna. Persze folyamatosan esett, így alig száradt. Aztán kiderült, hogy idén nem eladható. Azóta is foglalja a helyet a szénatárolóban, így most a széna minősége romlik kint. Jaj, melyik ujjamat harapjam???


Persze a sok eső között a szénakészítés, a szalma bálázás, és a bálák behordása is bőven tartogatott nehézségeket, de aztán végül mindig valahogy összehozták Péter vezényletével a fiúk. Volt, hogy még a velem egykorú, Rongyos nevű nyugdíjas MTZ traktorunkat is behergeltük, munkára fogtuk, a két nagyfiúnk is egész nap a gépen ült a 2 melóson túl, s volt, hogy gazdatársak segítettek be, de csak készen lett minden. Sőt többször jutott arra is idő, hogy a nálunk nagyobb időszűkébe szorult gazdatársaknak segítsünk, géppel, munkával.

Volt, hogy elindultunk a Balatonra egy hétvégére, szombat hajnalban, de Pesten utolért a hír, hogy megszöktek a marhák, kint vannak az úton. Irány vissza Keszegre, behajtás, kerítésjavítás, átöltözés. Délután lett, és már nem volt erőnk újra elindulni. Végül a nyaralás 6 napra szűkült anyósoméknál a Balatonon, velük és a sógoromékkal augusztus legvégén. Péterrel a pihenő után éreztük meg igazán, hogy milyen fáradtak vagyunk. Nem így terveztük a nyarat. De túl vagyunk rajta. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Mindenesetre mindannyian megfogadtuk, több ilyen év nem lesz, hogy nem jutunk el szabadságra, mert pihenő nélkül ezt nem lehet bírni.

És persze törjük a fejünket: Hogyan tovább?

Nagyon nehezen fogadom el, hogy egy ilyen kicsi biogazdaság léte/nem léte a külpolitikán, a nagyvilág gazdasági eseményein (az ukrajnai földek felvásárlásán, a kanadai szabadkereskedelmi egyezményen, a török vízummentességen, stb.) múlik. Hogy rám/ránk is ilyen nagymértékben hatnak ezek a dolgok, melyek eddig az érdeklődési körömön kívül álltak. Ám nem hiszem, hogy a megoldás ezek követése, az ezekhez való alkalmazkodás (lehetetlen) kísérelte lenne.

Meg kell találnunk a módját, hogy annyit és azt termeljünk, aminek meg tudjuk találni közvetlen értékesítésen keresztül a vevőjét, itt a közelben.

A jövőben valószínűleg még olyan arányban sem szabad a közvetett vagy közvetlen (a mi léptékünkkel) nagybani értékesítésre hagyatkoznunk, mint eddig.

Valahogyan meg kell oldanunk, hogy több idő, energia jusson a feldolgozásra, reklámra, értékesítésre. Hogy mindent közvetlenül a fogyasztóknak tudjunk értékesíteni, itt helyben. Valószínűleg muszáj lesz kigazdálkodni még egy fő segítő bérét és járulékát.

Vállalnunk kell a valós költségeket és a valós árakkal kell jelen lennünk a „piacon”, remélve, hogy a mainál több olyan vásárlónk lesz, akinek nem csak az ár számít, sőt még csak nem is a minőség, hanem az, hogy vásárlásával egy családi léptékű, biogazdaság fennmaradását támogatja. Mert hitünk szerint ezzel nem csak a család és az itt dolgozók boldogulását támogatja, hanem egy olyan gazdálkodási mód működését, mely ahelyett, hogy a ma bevett gyakorlat szerint rombolja a környezetet, a szó legnemesebb értelmében „gazdálkodva” igyekszik helyreállítani, megőrizni a természeti értékeket.

Meg kell találnunk a környékbeli gazdák között azokat, akikkel valamiféle „szövetséget” alkotva együtt tudunk termelni, feldolgozni, értékesíteni, még akkor is, ha ez pillanatnyilag lehetetlennek tűnik. És ki kell kísérleteznünk ennek élhető formáját.

És ha tetszik, ha nem, újra meg kell próbálnunk pályázni, új tevékenységekbe belevágni…

Őszintén remélem, hogy hamarosan újra annyira összeszedjük magunkat, hogy e nehezített pályán is elinduljunk, hogy megújulva, de tovább folytassuk, amit majd 15 éve elkezdünk, és hogy újabb remek terveket szövünk, melyeket meg is tudunk valósítani!


· AKTUÁLIS HÍREK A TANYÁRÓL

A friss lucerna vetések már földben vannak, a takarónövényként vetett tönköly már ki is kelt, szépen zöldel.

Kukoricánk még jól van, lassan megérik. Versenyt fut az érése az idővel. Beérik, és learatjuk? Vagy a vadak letarolják? Vagy annyira megázik mire megérne, hogy idén is berohad, mint tavaly? Izgulunk. J

Itt a szeptember, így bőgnek a szarvas bikák. Itt a közelben, mint minden évben. J Nekem annyira nem tetszik a hangjuk, de ha szarvastehén lennék, biztos nekem is bejönne. A nagy bikáink pedig gyakran válaszolgatnak nekik. (Jó kis éjszakai műsor van erre mostanában.) A szarvas tehenek pedig érdeklődve kacsingatnak le a domb tetejéről, ki bőg ilyen hamisan, és gondolom végül inkább átvonulnak az úton túlra, ahonnan a szarvasbőgés hallik egész éjszaka.

Érik a szelídgesztenyénk. Most kezdte. Remélem lesz annyi, és sikerül annyit szednünk a négy és kétlábú vadakat megelőzve, hogy egy kicsi eladásra is jusson, mert nagyon finom szokott lenni.

Készülünk az őszi biodinamikus preparátum készítésre. Ehhez még le kellene vágnunk egy selejt tehenet Mihály nap előtt. Még reménykedem benne, hogy idén is sikerül, bár már nagyon kevés az időm…

Van egy gyakornokunk! Judit, aki a mi teheneinken végzett megfigyeléseiből írja a szakdolgozatát és majdnem 6 hétre jött hozzánk gyakorlatra. Egy hete van itt, és sokminden elkészült, ami nélküle biztosan nem került volna sorra, vagy nem most. Az egyik tyúkól és kifutó már teljesen tiszta, felkészült a télre. A nagyobbik még takarítás alatt áll, de már a fele itt is megvan a munkának. Csinos trágyahalom a mellékeredmény. Az új marhatrágya kazlakat beoltottuk biodinamikus preparátumokkal. Megkezdük a gesztenyeszedést….és még rengeteg tervünk van a következő hetekre. Olyan, mintha megkettőződtem volna. Egész hatékony így az élet! J

Boldi fiúnk nyár eleje óta a waldorf 8-dikos éves munkáján dolgozik a tanyán. Önállóan készített egy gyönyörű gyógynövény ágyást, melyből már szedett is növényeket. Teákat, kenőcsöket szeretne készíteni, de ebbe a részbe nem látok bele. A vadalmából ecetet, a finom almákból, körtékből aszalványt készít. A biodinamikus munkából is kiveszi a részét. Igazán izgi, nekünk is új dolgokat csinál.

Cukik a kis komondorok, mint azt az előző levélben is olvashattátok, melyben eladásra kínáltuk őket.
Mindet Bandinak hívjuk, nem kaptak külön nevet, mert még így is nehéz megállni, hogy ne nőjenek teljesen a szívünkhöz, mert ennél több kutyánk igazán nem lehet. Pláne nem komondor kan.
Nagyon jóétvágyú, puha kis gombócok. Már tudják, hogy hol tartom a kutyakaját, és amikor itt az etetés ideje, mind ott gomolyognak nyüszögve a konténer ajtaja előtt, mint aki azonnal éhenhal. Aztán mikor kiosztom, mind rávetik magukat a tálra. Olyan édesek, ahogy a fejük elveszik, és a tálból 4 test és négy csóváló mini farok lóg ki.
Mindenki szívébe azonnal belopják magukat. Szeretik, ha simogatják őket, és bohóságukkal ezt könnyen el is érik minden arrajárónál.
Már nagyon gyorsan tudnak szaladgálni, állandóan láb alatt vannak. Az ember szó szerint mindenhol kutyába botlik.


· HÚSHELYZET

Aki végig bírta olvasni a fentieket, azoknak már kiderült, hogy igen foghíjas a készlet.
A héten leltároztam, ez alapján küldöm az aktualizált rendelő lapot, melyet a mellékletben találtok.

A terv az, hogy még a hónapban, vagy a jövő hónap elején lesz új vágás, de ehhez még egyeztetek egy közelibb vágóhíddal, mert nagyon nehézkes a távoli bio vágóhídon vágatni. Ha lesz infó, küldöm.


· TOJÁSHELYZET

A tojás helyzet az, hogy nincs eladó bio tojásunk.
Szintén a hosszú fenti leírásban szerepelt, hogy hogyan jutottunk odáig, hogy nincs eladó tojás. Egy év munkája ment kárba.
Még lehet, hogy megpróbálunk majd bio tyúkokat szerezni, de ha ez nem sikerül, akkor talán majd újra belevágunk a tojástól tyúkig tartó nevelés viszontagságaiba. Viszont így csak 2017. telére lenne nagyobb mennyiségű eladó biotojásunk. És előtte meg kell oldani a rókakérdést!


· HÚSRENDELÉS

Nálunk még nem állt be az iskolai év rendje a családban, de:

· Várhatóan kéthetente szerda reggel/délelőtt járok Budán (észak Pesten).

· Gödöllőn is ritkábban leszek, mert nagyon kevés a megrendelés arról mostanában, hogy nincs eladó tojásom...

· Vácott, a boltban a tervek szerint csütörtökönként szeretnék bent lenni reggel 8-tól délig. És azokat a csomagokat is ekkor fogom tudni összerakni, amik a fagyasztóban várják, hogy begyertek értük.

Rendelni a rendelőlap kitöltésével vagy emailben a tételeket megírva lehet.
A rendelés leadása után én megnézem, hogy mit tudok adni, összekészítem a csomagot.
Ha nagy az eltérés a vágy és a lehetőség között, telefonálok, ezért kérlek, adjátok meg a telefonszámotokat is!
Ha együtt a csomag emailben visszajelzek, hogy mi is került bele és mennyi az annyi.
A SárgaFogó Barkácsboltban (Vác, Dózsa György út 53.) van a „húsbolt”. Itt lehet átvenni a húst nyitvatartási időben. Fizetni készpénzzel és bankkártyával is lehet.


· NYÍLT NAP A TANYÁN

A sokak által várt „nyílt napra” október első hétvégéjén látszik némi remény, de még nem biztos, hogy rendezni tudjuk sorainkat akkorra. Aki nagyon szeretne jönni, még egy kicsit tartsa szabadon azt a hétvégéjét, hátha sikerül!



Hát ennyi ezúttal!

Remélem, most valami könnyedebb szakasza jön az évnek!